...

...
https://www.facebook.com/bali.bia/posts/599101596820219?notif_t=like

2014. január 19., vasárnap

17.fejezet

*Dia*
 Reggel az ágyamban ébredtem, de nem egyedül. Ahogy kinyitottam a szemem két gyönyörű zöld szempárral találtam szembe magam amin egy kicsit meglepődtem.
            -Jó reggelt.- köszönt Harry mosolyogva.
            -Neked is. Te hogy-hogy itt vagy?- kérdeztem még kómásan.
            -Hát az úgy volt, hogy amikor elaludtál én felhoztalak és itt maradtam veled. Ugye nem baj?- kérdezte nagy bociszemekkel. Hogy lehet ilyen szép szeme valakinek?
             -Nem. Nem baj.- mondtam és átöleltem mire ő a mellkasára húzott és elkezdte simogatni a hátam. Annyira jó volt, hogy itt volt velem.
             -Elmegyek felöltözni mindjárt jövök.- mondtam és kerestem valami jó rucit és elmentem öltözni.  Ezt a rucit vettem fel:
Amikor kimentem Harry már nem volt a szobában ezért lementem a nappaliba. Ahogy leértem megláttam a fiúkat a nappaliban beszélgetni.
     -Jó reggelt.- köszöntem és odamentem hozzájuk.- Apa?
     -A temetést intézi.- mondta Dani szomorúan mire nekem is könnyek gyűltek a szememben.
      -Mi a mai program? Liza mikor ment el?
      -Ma még nincs semmi. Úgy fél órája kb.- mondta Niall egy kicsit szomorkásan. Nem tudom mi lehet köztük de azt igen, hogy mind a ketten szerelmesek egymásba. -Értem. Nekem ma be kell mennem a suliba elköszönni a többiektől, nem tudom, hogy te mikor akarsz be menni?- néztem Danira.
       -Szerintem én is bemegyek veled, ha a fiúknak is jó.- nézett itt az említettekre.
             -Mi elleszünk menjetek csak.- mondta mosolyogva Liam.
             -Rendben akkor mi megyünk is. Sziasztok.- köszöntünk el tőlük és kimentünk a házból. Elindultunk a suliba, útközben sokat beszélgettünk. Amikor odaértünk furcsa érzés fogott el. Az ofőnknek szóltunk, hogy jövünk ezért nem volt neki akkora meglepetés. Bementünk a többiek először örültek, hogy ott vagyunk de amikor elmondtuk nekik, hogy miért is jöttünk mindenki szomorú lett.
              -Ez azt jelenti, hogy nem látunk többé titeket?- kérdezte szomorúan Luca.
              -Nem dehogy is szünetekben eljövünk és találkozhatunk, meg van telefon is meg skype is.- mosolyogtam rá szomorúan.- Minden rendben lesz ígérem.- néztem körbe. Mindenki felállt és kaptunk egy csoportos ölelést mire nekem a legördült egy könnycsepp. Még beszélgettünk egy kis ideig de nekik kezdődött az óra nekünk meg mennünk kellett. Amikor hazaértünk nem volt otthon senki ezért én felmentem a szobámba lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam. Azon, hogy mi lesz később. Ugyan boldog leszek velük? Apa feleségül vesz majd valakit? Ilyen gondolatok közepette elaludtam.
  Arra keltem, hogy valaki a nevemet mondja.
               -Dia. Kelj fel csipkerózsika.- halottam meg Harry hangját
               -Hány óra?- kérdeztem kómásan.
               -Délután 4. Mikor aludtál el?
               -Amikor hazaértünk nem sokkal. Hol voltatok? Mikor jöttetek haza?
               -Kajálni voltunk. Kb. 10perce jöttünk és Dani mondta, hogy itt vagy.
               -Értem.- mondtam és felkeltem az ágyról és kinéztem az ablakon. Szép idő volt ezért úgí döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit medencézni.- Kimegyek medencézni kijöttök?- kérdeztem a göndörtől mire elkezdett bólogatni és elment szólni a többieknek. Én közbe kerestem egy fürdőrucit és felvettem.
Ezt vettem fel:
Magam köré tekertem egy törülközőt és úgy mentem le a nappaliba. A fiúk már kint voltak és a medencében baromkodtak. Én is ki mentem.
      -Sziasztok.- köszöntem nekik mosolyogva mire egyszerre vissza köszöntek.- Szia.- amikor odaértem a napozóágyhoz letettem rá a törülközőt és egyszer csak azt vettem észre, hogy Harry kiszáll a vízből és felém közeledik sunyi mosollyal mire és elkezdek hátrálni de hirtelen nekiütköztem valakinek aki nem már volt mint Louis.
       -Loui engedj el.- mondtam neki mire nemlegesen megrázta a fejét.- És ha adok neked répát elengedsz?- kérdeztem mire el engedett de már túl késő volt mert Harry már itt állt előttem. Felemelt és a víz felé kezdett velem szaladni én meg csak sikítoztam.
        -Neee Harry kérlek ne...- és már a vízben is voltunk. Amikor feljöttünk elkezdtem köhögni mert nyeltem vizet.
        -Te nem vagy normális.- néztem -Harryre aki csak nevetett. Kimentem a vízből felkaptam a törcsimet és bementem a házba. Egyenesen a szobámba mentem és átöltöztem. Tudom, hogy az én ötletem volt a medencézés de már elment a kedvem tőle, és azt is tudom, hogy nem kellett volna ezért megsértődnöm de nem esett valami jól ez a "gesztus" tőle. Hirtelen halk kopogást hallottam.
            -Gyere.- szóltam ki.
            -Ne haragudj.- hallottam meg Harry hangját. Ránéztem és láttam a szomorúságot az arcán mire odamentem és megöleltem.
            -Te ne haragudj amiért így elrohantam.- néztem rá bűnbánóan mire elmosolyodott.
            -Én nem haragszom.- mondta és csak azt vettem észre, hogy egyre közelebb hajol hozzám de hirtelen megállt és a szemembe nézett. Én csak egy aprót bólintottam és az ajka már az enyémen is volt. Pár perc múlva levegőhiány miatt el váltunk egymástól.
             -Dia... na haragudj..én..én nem akartam.- kezdett el mentegetőzni.
             -Css nem baj Harry nem haragszom.- néztem rá mosolyogva és egy puszit nyomtam a szájára.
             -Lehet egy kérdésem?- kérdezte meg mire én csak bólintottam.- Tudom, hogy nem olyan régóta ismerjük egymást de én..én azt szeretném ha a barátnőm lennél. Szóval Sólyom Diána lennél a barátnőm?- kérdezte meg mire nekem a lélegzetem is elakadt.
              -Harry ezzel most megleptél. Tudod én nagy rajongótok vagyok és nem fogod elhinni de Te vagy a kedvencem.- mondtam mire elnevette magát én meg elpirultam és a földet kezdtem el nézni. De a végén csak egy szót mondtam.- Igen.- ahogy ezt kimondtam felkapott az ölébe és elkezdett velem pörögni. Amikor letett szenvedélyesen megcsókolt de a csókunkat egy személy megzavarta.
               -Hupsz bocsika.- mondta nevetgélve Lou és már el is tűnt.
               -Gyere menjünk le.- mondta és elindult de én vissza húztam.
               -A fiúknak elmondjuk?- kérdeztem meg.
               -Ahogy akarod.
               -Akkor mondjuk el, de szerintem már úgy is tudják.- mondtam mire elnevettük magunkat és lementünk a többiekhez akik a kanapén ültek és beszélgettek. Amikor leértünk minden szem ránk szegeződött amitől én teljesen elpirultam. Harry megfogta a kezem és leültünk a kanapéra.
                -Szóóóóval mi van köztetek?- kérdezte meg Louis mosolyogva.
                -Háááát Dia és én....

1 megjegyzés:

  1. Megérdemled! :) http://nellyandrebeca.blogspot.hu/p/dijaim.html

    VálaszTörlés