1.fejezet

Sziasztok most kezdtem el írni, ez az első blog amit írok nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Komizzatok kérlek. xx Dalma


*Dia*
 Sziasztok Sólyom Diána vagyok, 15 éves iskolába járó lány. Dublinban élek és ide is járok suliba. Az osztályba 27-en járunk. Nem mondhatni, hogy mi vagyunk a legjobbak sőt.. Általában a tanárokat szeretjük kiakasztani és a mai napon is azt csináljuk. Most matek óránk van a "kedvenc" tanárunkkal Erika nénivel.
       -Fejezzétek be az ordibálást vagy hívom az igazgatót!!- fenyegetett meg minket a tanár.
       -De hiszen mi nem is ordibáltunk!- végett meg minket Dani. (ő a bátyám)
       -Ááááh! Elegem van belőletek!- ezzel a mondattal elkezdte összeszedni a cuccait és elment. Ez mind szép és jó csak tudtuk, hogy nem hagyja ez ennyibe, és ezt nem csak én vettem észre.
       -Hé figyeljetek szedjük össze a szemetet, pakoljunk össze mert lehet, hogy az igazgatóval jön vissza. Valaki nézze mikor jönnek a többi meg pakoljon!- adta ki a parancsot Levi. Gábor nézte, hogy jönnek-e mi meg pakoltunk gyorsan. Kész lettünk és vártunk.
        -Jönnek!- kiáltotta el magát Gabi.
És 1perc se kellett és nyílt az ajtó. Ahogy gondoltuk Erika és az igazgató jött be rajta. Köszöntünk nekik tisztességesen, ahogy szoktunk.
         -Ők lennének a rosszak?- kérdezte az igazgató.
         -Igen amikor itt voltam dobálóztak, repülőztek, ordibáltak.- sorolta Erika.
Feltettem a kezem, hogy hallgassák meg a mi szemszögünkből is a helyzetet.
         -Tessék!- szólított fel az igazgató.
         -Mi nem voltunk rosszak nem beszéltünk és nem dobálóztunk semmivel.
         -Komolyan beszélsz?
         -Komolyan!
         -Hát Erika néni én nem tudom, hogy Ők hol rosszak.- Erika mérges lett megfordult és kiviharzott a teremből, és utána ment az igazgató is.
         -Ügyi vagy hugi.- mondta Dani és hátulról átölelt. Úgy szeretem amikor ezt csinálja.
         -Ja kössz, hogy megvédtél minket.- mondta Gabi
         -Nincs mit. Máskor is na de menjünk le szünetre! Liza jössz?- kérdeztem a legjobb barátnőmet.
         -Jövök.
Ahogy leértünk egyből a helyünkre mentünk. (a sulinak a kerítése nincs végig megcsinálva hanem egy kis hely   van hagyva, oda szoktunk felülni.) Nagy örömünkre a legnagyobb ellenségeink (cigányok) is odajöttek hozzánk.
         -Beszélnem kell veletek!- mondta Martin (ő a volt osztálytársunk).
         -Mi nem de mondjad.- mondtam neki.
         -Velem te ne beszélj drágaságom.- miközben ezt mondta közelebb jött hozzám és erősen megfogta az államat.
         -Engedj el!
         -Ha jársz velem.- alkudozott.
         -Soha!- mondtam neki és levettem a kezét az államról. A mi kis vitánkra felfigyeltek a 12.a. egyik kisebb fiú csapata.
         -Valami baj van?- kérdezte Doma. (ő az a fiú aki tetszik nekem)
         -Nincs semmi!- mondta dühösen Martin.
         -Dia, Liza beszélhetünk?- kérdezte tőlünk Doma.
         -Persze.- Válaszolt Liza.
         -Nem, még nem végeztem!-dühöngött Martin.
         -De én igen.-mondtam és elindultam. Épp, hogy megtettem 2lépést egy kéz ragadta meg a csuklómat erősen és visszarántott.
         -Még nem végeztünk!- mondta és egyre jobban szorította a csuklómat.
         -Engedj el!- kértem fájdalmasan.
         -Engedd el!- mondta dühösen Doma mire Martin elengedett. Doma átkarolta a vállam és elvezetett onnan.
         -Köszönöm.- mondtam halkan.
         -Nincs mit. Nagyon fáj?
         -Ahha.
         -Mozgatni bírod??- kérdezte és megállt velem szembe.
         -Nem nagyon.
         -Gyere megkeressük az ofődet.
         -Nem arra semmi szükség.- tiltakoztam mert nem akartam hazamenni.
         -De igen és nincs vita lehet, hogy valami komolyabb baja van.
         -Jó de ígérd meg, hogy ha haza akar küldeni nem engeded.
         -Meg ígérem. De miért nem akarsz hazamenni?- na ezzel a kérdéssel megfogott. Mit mondjak neki azt, hogy azért mert tisztára belédzúgtam vagy mi? Ki kell találnom valamit.
         -Mert nem akarok hazamenni.
         -Hát oké.- mondta és elindultunk megkeresni az ofőmet. Ahogy megtaláltuk megmutattuk neki és elmondtunk mindent. Szerencsére nem küldött haza csak egy vizes borogatást kaptam. A szünetnek vége lett     és mentünk órára ami szerencsére úgy jött ki, hogy nekem infó óra lett volna nekik meg tesi de a tesi tanár hiányzott ezért velünk voltak kint az udvarom. A fiúk fociztak, a lányok meg kosaraztak meg beszélgettek. Így telt el a nap amikor hazamentem megtanultam utána meg gépeztem és elmentem aludni.