6.fejezet

*Dia*
       -Igen...- fojtattam volna ha nem csörren meg a telóm. A kijelzőjén Dani nevét olvastam ezért felvettem.
       -Szia. Mondjad.- köszöntem neki.
       -Dia baj van.- mondta de nem tudta elmondani mert elkezdett sírni. Innen tudtam, hogy tényleg nagy baj lehet mert ő nem szokott csak úgy sírni.
       -Mi a baj? Mi történt? Otthon van valami?
       -Anya... Anya balesetet szenvedett és most küzdenek az életéért. Gyere be a kórházba, de vigyázz magadra.- mondta és lerakta. Felsem fogtam amit mondott csak álltam ott egy helybe és nem törődtem semmivel. Doma látta, hogy valami baj van ezért odajött hozzám átölelt és lágyan megkérdezte, hogy mi történt.
        -Dia mi történt? 
        -Anya....anya balesetet szenvedett.- és nem bírtam tovább elkezdtem sírni. Csak sírtam miközben Doma vigasztalt.
        -Csssssss. Nem lesz semmi baj. Gyere elmegyünk a kórházba.- mondta megfogta a kezem és a kocsijához mentünk. Beszálltunk és elindultunk. Szerencsére nem volt messze a kórház ezért hamar odaértünk. Bementünk a portán megkérdeztük, hogy hol találjuk meg anyát. Felmentünk a 3. emeletre és megláttuk Danit, aki a széken ült a térdén könyökölve. Ahogy közelebb mentünk hozzá észrevett minket, felállt és szorosan átölelt. Én megint elkezdtem sírni de megnyugtatott, hogy minden rendbe fog jönni nem lesz semmi baj. Ahogy kimondta ezeket a szavakat egy kicsit lenyugodtam. Kb. fél órát vártunk még és kijött egy doki.
        -Jó napot.- köszöntünk.
        -Jó napot. Maguk Barbara hozzátartozóik?
        -Igen én vagyok a lánya Sólyom Diána. Ő meg itt a bátyám Sólyom Dániel. Hogy van az anyám?
        -Az anyja......