Amikor ezt a mondatot kimondta nem hittem a fülemnek. Hihetetlenül örültem, hogy az a fiú aki tetszik nekem megkérdezi tőlem, hogy lennék-e a barátnője.
-Hát nem is tudom. Te jövőre már nem ide fogsz járni és nem tudom, hogy elbirnán viselni engem.- mondtam. Ahogy kimondtam elszomorodott. -De, ha meg ígéred, hogy Miatta nem hagysz el akkor.....- egy kis hatásszünet. -Igen!- ahogy kimondtam ezt a szót felkapott és megpörgetett a levegőbe.
-Már azt hittem, hogy soha nem fogod kimondani.- mondta mosolyogva.
-Szeretek mindent jó meggondolni mielőtt kimondom.
-Én meg TÉGED szeretlek.- mondta én meg elpirultam. Ezt ő is észrevette ezért magához húzott és szorosan átölelt.- Mikor mondjuk el nekik?-mutatott a többiek felé.
-Még szerintem ne mondjuk el egy ideig nekik. Ha meg megkérdezik, hogy mi volt ez az egész akkor mondjuk azt, hogy...- na itt elakadtam nem tudtam, hogy mit mondjak.- ...hogy jó barátok lettünk és ennyi.
-Nem hiszem, hogy el fogják hinni.
-Nem baj ha nem hiszik el akkor nem hiszik el, ennyi.- mosolyogtam rá biztatóan.
-Rendben. Oda megyünk hozzájuk?
-Aha.- elindultunk. Mire odaértünk úgy tettek mint ha mi sem történt volna.
-Miről beszélgettetek?- kérdezte Botond.
-Semmi különösről, és ti?- kérdezte Doma.
-Ááá csak úgy mindenről, hogy ki hova megy tovább meg a tanulásról, hogy milyen nehéz meg ilyenek. - válaszolt Liza.
-Ahha oké.- válaszoltam neki mert nem hittem, hogy pont ők pont a suliról fognak beszélni.
-Liz jössz Danihoz??
-Minek?
-Mert kérdeznem kell tőle valami fontosat.
-Oké megyek.
-Sziasztok fiúk később még talizunk.- mondtuk szinte egyszerre. Elmentünk megkeresni Danit és persze ott volt ahol mindig a kis udvaron.
-Dani gyere egy kicsit létszi.
-Mondjad hugi.- mondta mosolyogva.
-Megtaláltak!- mondtam a sírás határán.
-Hogy mi???- kérdezte idegesen.- Honnan tudod?
-Láttam őket errefelé. Itt mentek el az úton miközben Domával beszélgettünk.- mondtam és egy könnycsepp folyt végig az arcomon amit Dani egyből le is törölt.
-Ne sírj minden rendben lesz ígérem.- mondta és átölelt. Na nekem ennyi kellett, és kitört belőlem a zokogás.- Cssssssss, ne sírj hallod nyugi.
-Hogy nyugodjak meg amikor bármikor-bárki megtudhatja??- kérdeztem már majdnem, hogy ordítva.
-Nem fogják megtudni ha rajtam múlik nem, ígérem nem hagyom, hogy megint botrány legyen. Becsület szavamra.- ígérte meg Dani.
-Annyira szeretlek.
-Én is szeretlek. Megnyugodtál?
-Meg.- mondtam és megtöröltem a szemem.- Nagyon rossz?- kérdeztem és az arcomra mutattam.
-Gyönyörű vagy és mindig is az leszel.- mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.- De most már gyerünk vissza a többiekhez oké?- kérdezte- Oké.-mondtam és visszamentünk.
-Minden oké?- kérdezte Liza ahogy meglátta az arcom. Felnéztem Danira és mondtam neki..- El kell mondanunk nekik.- mondtam mire bólintott.- Miről van szó??- kérdezte Liza.
-El kell mondanunk nektek valamit amit titokba kell tartani különben baj lesz, nagy baj.-mondtam az utolsó két szót halkabban.- Tudjátok..- kezdtem de Dani közbeszólt.- Majd én.- mondta megmentve engem a magyarázkodás alól.- Szóval ugye nekünk elég hosszú múltunk volt elég sok bajjal. Ugye ti úgy tudjátok, hogy anya meg apa elváltak de ez nem igaz. Nem elváltak csak apának ki kellett költöznie Londonba ahol menedzseri munkát kapott. Apa még 2 éves korunkban kapta a munkát és azóta nagyon jó bandát talált akiket tudott menedzserelni. A sajtó persze megtudta, hogy apának vagyunk mi és kiderítették, hogy hol lakunk és, hogy hova járunk suliba ezért most minket keresnek. De nem szabad megtalálniuk.- mondta és csak 10 kiváncsi szempárral találtuk szembe magunkat.
-Hűűűűha.- csak ennyit tudtak mondani megnyugtató mondhatom.- Akkor most az osztálytársunk apja egy hírességnek a menedzsere????- kérdezte Liza.
-Hát ja.- mondtam. Liza egyből elkezdett sikoltozni és egyből megölelt.- Jójó elég megfojtasz.- mondtam nevetve mire leszállt rólam és folytathattam.- De ezek után ugyan úgy kell viselkednetek velem mint eddig oksi?
-Oké.- mondták egyszerre. A fiúk persze egyből elővettek egy tollat és "autógramot" kértek tőlünk mire elkezdtünk nevetni - Na jó most már hagyjátok abba túl feltűnő.- mondtam még mindig nevetve mire abbahagyták és nevettek velünk együtt.- Basszus mi lenne velem nélkületek.- mondtam majd kaptam egy csoportos ölelést. Mire elengedtek becsöngedtek ezért mentünk sorakozni. A sorakozóba összemosolyogtam Domával és tátogtam neki egy 'Szeretlek'-et mire ő is visszatátogta, hogy ő is szeret engem. Ez volt az utolsó óránk ezért óra után megvártam Domát és elmondtam neki is mindent amit tudnia kellett. Elég jól fogatta ahoz képest amit vártam.
-Hát ez azt jelenti, hogy sokkal jobban kell rád vigyáznom.- mondta majd adott egy puszit amit látott Liza is.- Hupsz, azt hiszem lebuktunk.- mondtam.- Ti együtt vagytok??- kérdezte Liza amikor kiléptünk a kapun.- Hááááát.... igen.- válaszoltuk egyszerre. Hazafelé elég sokat beszélgettünk. Jó mert mind a ketten közel laknak hozzánk ezért bármikor átmehetünk egymáshoz. Ahogy hazaértem még nem volt otthon senki mert anyum elég sokáig dolgozott, apum meg elköltözött a munkája miatt, Dani meg ment fociedzésre. Felmentem a szobámba megtanultam. Miután végeztem leültem az ablakba (az ablak egy kicsit kijjebb van mint a fal ezért oda szoktam ülni) és elkezdtem laptopozni. Kb. fél óráig gépeztem mikor jöttek anyuék. Lementem köszöntem és kaptam anyától egy nacit megköszöntem. Megvacsoráztunk és elmentem aludni.
 |
| A nacim |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése