12.fejezet

 http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg

*Dia* 
Este szó szerint álomba sírtam magam. Nem tudom elhinni, hogy Doma szakított velem. Most reggel 7:50 van és én már fent vagyok, az éjjel szinte semmit nem aludtam ezért amikor belenéztem a tükörbe elgondolkoztam azon, hogy érdemes-e nélküle élnem. De amikor meghallottam apa meg Dani hangját egyből tudtam, hogy igen érdemes. Nem szabad csak azért feladnom az életem mert szakított velem a barátom. Amikor megigazítottam magam és felöltöztem lementem a konyhába ahol frissen főtt kávéval fogadott engem apa.
          -Jó reggelt.- köszöntem neki és adtam egy puszit az arcára.
          -Neked is. Hogy aludtál?- kérdezte meg mosolyogva.
          -Nem nagyon tudtam aludni.
          -Történt valami?- kérdezte meg aggódva. 
          -Jó reggel.- jött le Dani álmosan.
          -Jobbat.- köszöntem mire odajött és szorosan megölelt.- Sokkal jobbat érdemelsz.- suttogta a fülembe amitől egy kis mosolyt küldtem felé.
          -Köszönöm bátyó. Szeretlek.
          -Én is szeretlek hugi.
          -Valaki engem is beavatna a dolgokba??- kérdezte apa. Már épp belekezdtem volna amikor csöngettek. Dani ment nyitni az ajtót, én meg elkezdtem mondani apának, hogy miért nem aludtam és miért vagyok szomorú. Már ott tartottam, hogy amikor megnéztem a facebookot nem voltam kapcsiba amikor kiabálásra lettem figyelmes.
           -És mégis mikor akartad neki elmondani?- hallottam meg Dani hangját.
           -Most. Szerinted miért jöttem?- kiabálta Doma. Én erre a mondatra felálltam és odamentem.
           -Mi ez a kiabálás?- kérdeztem a testvéremet. 
           -Csak VALAKI- utalva ezzel Domára- nem bírja elfogadni, hogy nem engedem neki azt, hogy még egyszer bántsa a hugomat. 
           -Dia beszélhetnénk?- kérdezte tőlem Doma.
           -Mit kellene beszélnünk azt, hogy miért mentél el, hogy miért vagyok egyedülálló és azt, hogy miért sírtam át az egész éjszakát??- már majdnem kiabáltam. Mikor befejeztem legördült egy könnycsepp az arcomon.
           -Kérlek hallgass meg. Beszéljük meg ezt az egészet. Én szeretlek és szeretni is foglak kérlek bocsáss meg nekem.
            -Doma fogd fel, hogy én nem akarok veled beszélni, nem akarok tőled semmit. Szia.- mondtam és azzal a lendülettel be is csuktam az ajtót. A szememből kicsordult pár könnycsepp, amit letöröltem de jött utána a többi. Nekidőltem az ajtónak és lecsúsztam. Dani leült mellém és magához ölelve próbált nyugtatni. 
             -Mi történt? Mi a baj kicsilány?- jött ide hozzánk apa.
             -Szakítottak.
             -Héééé gyere ide egy fiú miatt nem kell sírni. Meg amúgy is nemsokára megyünk ki Londonba és ott lesznek sokkal helyesebb fiúk nyugi.- vigasztalt apa mire elmosolyodtam- na ezt szeretem én, ha mosolyogsz. Amúgy van számodra egy meglepetésem.
             -Milyen meglepetés?- csillant fel a szemem mire elnevettük magunkat.
             -Gyere a garázsba van.- fogta meg a kezem apa és elkezdett húzni maga után a garázsba.- Hallottam, hogy néha szoktál motorozni jól hallottam??
             -Aha de ez, hogy jön ide?? És mi az??- kérdeztem amikor egy hatalmas dobozt láttam meg a garázs közepén.- Csak nem...??
             -De-de.- bólogatott apu.- Nyisd ki!- odamentem a dobozhoz és meghúztam a szalagoz, mire a doboz kinyílt és ami benne volt az egy alom.
             -Ez...ez..ez az enyém??- kérdeztem meg apát miközben megnéztem közelebbről is a motort.

-Csak a tiéd. Nem próbálod ki?- kérdezte meg apa mire én odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.-adtam neki egy nagy cuppanós puszi.
-Szívesen.- mondta, odaadta a kulcsokat és bement.
-Jössz megyünk vele egy kört?
-Ki nem hagynám.- elmentünk átöltöztünk motoros ruhába és elmentünk motorozni. Sokáig kint voltunk 11óra felé értünk haza. A motort betoltam a garázsba és bementem Dani már bent volt és éppen ment a fürdőbe. Apa meg már rég aludt ezért én is elmentem fürödni ( még jó, hogy két fürdőnk van). Felöltöztem a pizsimbe és eltettem magam másnapra. 

11.fejezet

*Dia*
Ahogy megláttam nem hittem a szememnek. Nem más állt az ajtó előtt mint az apám.
         -Szia kincsem.- mondta mosolyogva. 
         -Apa....- mosolyogtam de egy könnycsepp legördült az arcomon. Ezt apa is észrevette és szorosan átölelt mire még jobban elkezdtem sírni.- Ssssshhh.... Ne sírj kicsim minden rendben lesz.- mondta és megpuszilta a fejem búbját.
         -Annyira hiányoztál. Amúgy gyere beljebb nyugodtam Dani most nincs itthon de szerintem hamarosan jön.- mondtam neki és leültünk a kanapéra.- Hogy-hogy hazajöttél? 
         -Dani hívott, hogy mi történt....anyával.- mondta én meg majdnem elsírtam magam, de nem tettem nem szabad sírni erősnek kell látszódnom. Sokat sírtam és tudom, hogy még sokat fogok de most nem lehet.
         -Tudod én is akartalak hívni de......de egyszerűen nem voltam rá képes. Annyira hiányzik, olyan rossz nélküle.- mondtam és apa átölelt szorosan. 
         -Kicsim van egy jó hírem számodra.- mondta mosolyogva.
         -És mi lenne az?
         -A temetés után kiköltöztök hozzám Londonba és beíratlak ha szeretnéd egy divattervező suliba.- ahogy ezt kimondta felugrottam és elkezdtem ugrálni a kanapén. Ezen nagyon jót nevetett apa. Fel állt én meg ráugrottam.
         -Na akkor mit mondasz?
         -Hát persze, hogy igen. Igen igen igen.- még beszélgettünk kb. fél órán keresztül mikor azt hallottuk, hogy nyílik az ajtó. Odanéztünk és megláttuk Danit meg Domát. Apa és a barátom kezet fogtak egymással és bemutatkoztak.
         -Milyen volt a futás? Merre futottál?- kérdeztem meg Danit mosolyogva.
         -Jó volt. Itt a suli körül futottam pár kört. De mi ez a nagyon jó kedv???
         -Hát apa úgy döntött, hogy anya temetése után...- egy kis hatásszünet-..... kiköltözünk Londonba és ott divattervező suliba fogok járni.- mondtam még mindig mosolyogva. Dani ránézett apára és megkérdezte.
         -Apa ez most komoly? Komolyan elmegyünk innen?- kérdezte meg hitetlenkedve.
         -Igen hiszen nem hagyhatlak itt titeket csak úgy felügyelet nélkül. Vigyázni kell még valakinek rátok, és én a munkám miatt nem maradhatok.- mondta. Ekkor jutott eszembe, hogy én még nem is tudom, hogy mit dolgozik apa.
          -Amúgy apa hol is dolgozol?
          -Menedzser vagyok. Gondolom ismered a One Directiont?- kérdezte mire bólintottam. Nem mondta tovább de nem is kellett leesett, hogy mit akart mondani.
          -Ez ez ez most ko..komoly? Te vagy a One Direction- nek a menedzsere?- nem hittem a fülemnek, az apám a híres brit fiúbanda menedzsere, akik az én kedvenceim is egyben.
          -Igen én vagyok a menedzserük.- ahogy kimondta felugrottam és megöleltem olyan szorosan ahogy csak tudtam. Amikor elengedtem odamentem a bátyámhoz és őt is megöleltem és megkérdeztem, hogy a barátom hova tűnt.
           -Doma hol van, mikor ment el?
           -Akkor ment el amikor mondtad, hogy kimegyünk Londonba apával.- tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége ezért felhívtam, de nem vette fel. Küldtem neki egy üzit hátha elolvassa és vissza ír. Mondtam apáéknak, hogy felmegyek a szobámba, ha lesz kaja szóljanak. Féltem, nagyon féltem attól, hogy ezek után már nem leszünk együtt. Én szeretem Domát és mindig is szeretni fogom akkor is ha ő már nem szeret. Éppen ezen gondolkodtam miközben felmentem twitter-re meg facebook-ra. Nagyon elszomorodtam amikor a családi állapotom egyedül álló volt........