10.fejezet

*Dia*
         -Na miért is nem jöttetek suliba?- kérdezte meg sokadszorra.
         -Hát azért nem mentünk mert...mert anyának balesete volt.- mondta a sírás határán.
         -És ezért nem jöttetek suliba???- kérdezte felháborodottan.
         -Igen azért, meg azért is mert élet-halál között fekszik bent a kórházba.- már majdnem ordítoztam vele amiért ezt merte mondni.- Hát tudod mit? Menyél innen kifelé és többet ne is szóljál hozzám.- na most már ordítottam. Liza felállt és elment. Kikísértem az ajtóig, amikor becsuktam nekidőltem és lecsúsztam. Ahogy lecsúsztam elszakadt a cérna. Elkezdtem sírni. Egy ideje már biztos ott ülhettem amikor azt vettem észre, hogy jönnek Daniék. Felálltam és a kanapéhoz mentem és leültem. 
          -Megjöttünk!- mondta Dani.- Liza elment?
          -El.
          -Mi történt?- kérdeztek egyszerre és odajöttek hozzám. Dani leült mellém, Doma meg le guggolt elém.
          -Megkérdezte, hogy miért nem mentünk suliba én meg elmondtam neki, hogy anyának balesete volt és erre elkezdett kiabálni, hogy most komolyan ezért nem megyünk. Én elmondtam neki, hogy anya élet-halál között fekszik a kórházba és utána mondtam, hogy inkább menjen el és ne is szóljon hozzám. Elment, én az ajtóig kísértem és amikor becsuktam eltört a mécses és elegem volt és...és addig sírtam ameddig ti nem jöttetek.- mondtam és megint elkezdtem sírni. Dani átölelte a vállam és nyugtatott, Doma meg a térdemet simogatta és azt mondogatta, hogy minden rendben lesz és ne sírjak. Amikor már lenyugodtam megkérdeztem Bátyót, hogy hol volt.
            -Amúgy hol voltál?? 
            -Hát tudod a kórházból hívtak, hogy.......hogy anya...anya meghalt.- mondta. Egyszerűen nem bírtam felfogni.
            -Nem nem nem nem ez nem lehet nem.- sírtam és ordítottam. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy már nincs köztünk. Hirtelen felálltam és felrohantam a szobámba. Az ajtót erősen becsaptam, nekidőltem és lecsúsztam ülésbe. Csak sírtam és sírtam.

*Dani*
    Diaék még nincsenek itthon ezért elmegyek anyához a kórházba. Ahogy beültem a kocsiba megszólalt a telefonom.
            -Igen tessék?
            -Jó napot kívánok. A kórházból hívom. Rossz hírt kell közölnöm betudna jönni a kórházba?- kérdezte anya kezelőorvosa.
            -Persze éppen most akartam indulni.
            -Rendben várjuk.- mondta mire leraktam. Ahogy beértem a kórházba felmentem anya kórterméhez. A kórterem előtt a kezelőorvos állt. Odamentem hozzá és kezet fogtunk.
            -Mi történt?- kérdeztem meg.
            -Sajnáljuk de nem bírtuk megmenteni az édesanyját. Őszinte részvétem.- mondta és elment.
Nem tudtam felfogni, hogy már nincs köztünk. Leültem a székre, az arcomat a tenyerembe temettem és fiú létemre de elkezdtem sírni. Amikor már egy kicsit lenyugodtam elindultam haza. Domával egyszerre értünk oda. 
             -Mi történt?- kérdezte aggódva.
             -A kórházból jövök és....és anya me...meghalt.- mondtam és bementünk. Dia éppen a kanapén ült.
             -Megjöttünk!- mondtam.-Liza elment?
             -El.
             -Mi történt?- kérdeztük szinte egyszerre és odamentünk hozza. Ahogy elmondta megkérdezte, hogy hol voltam.
             -Hát a kórházból hívtak és bementem. Amikor odaértem felmentem anya szobájához és vártam a kezelőorvost, hogy miért hívott. Amikor odajött tök bunkón közölte, hogy.... hogy anya... anya már nincs köztünk.- ahogy ez kimondtam Dia elkezdett tiltakozni.
             -Nem nem nem nem ez nem lehet neeeeem.- teljesen kiborult. Felszaladt az emeletre és erősen becsapta az ajtót. 
             -Felmenjek hozzá?- kérdezte Doma.
             -Nem majd én felmegyek. Ha valami kell szolgáld ki magad nyugodtan.- mondtam és elindultam fel Diához amikor az ajtóhoz értem vártam egy kicsit és bekopogtam. Benyitottam, Dia az ágyon feküdt és sírt. Odamentem és lefeküdtem mellé. Odafordult hozzám én pedig szorosan magamhoz öleltem. Így voltunk kb. 10 percig amikor azt vettem észre, hogy Dia elaludt. Lassan felkeltem az ágyról vigyáztam nehogy felkeljen, betakartam és lementem Domához aki a tv-t nézte. Amikor észrevette, hogy lejöttem elkezdett kérdezősködni.
              -Hogy van?
              -Most éppen alszik. Valamennyire megnyugodott azért.- mondtam és lehuppantam mellé a kanapéra és megkérdeztem tőle amit már nagyon rég megakartam kérdezni.- Amúgy milyen a kapcsolatod vele? Jól kijöttök? 
              -Minden rendben van és remélem, hogy rendben is lesz mert én nagyon szeretem Diát és nem akarom elveszíteni. Amióta együtt vagyunk sokkal jobb a kedvem meg ahogy észrevettem az övé is jobb.- mondta mosolyogva és folytatta.- És te nem akarsz barátnőt??
              -De, csak még várok a megfelelőre.- egyetértően bólintott.
              -Nekem lassan mennem kell a stúdióba. De délután majd jövök.- mondta és felállt, elment az ajtóhoz felvette a cipőjét és elment. Én néztem tovább a tv-t. Kapcsolgattam össze-vissza de semmin nem volt semmi érdekeset nem láttam benne ezért lekapcsoltam. Pár percig gondolkoztam, hogy mit csináljak végül arra a döntésre jutottam, hogy kimegyek egy kicsit futni. gyorsan felszaladtam és felvettem ezt:

Felvettem és írtam egy levelet Diának, hogy 
        "Elmentem futni ha valami baj van hívj. xx Dani"











*Dia*
  Miután felkeltem lementem megkeresni Danit, de sehol sem láttam és ekkor észrevettem egy cetlit amin az állt, hogy elment futni ha valami van hívjam. Bementem a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset és elgondolkoztam, hogy most hogyan tovább. Hiszen már anya nincs sajnos apa meg kint van Londonba, mondjuk suli végén megyünk ki hozzá de az még három hét. Ahogy ezen gondolkoztam leültem a nappaliba a fotelbe és bekapcsoltam a tv-t. Épphogy megettem a szendvicset kopogtak az ajtón. Felálltam, odamentem kinyitottam és nem hittem a szememnek.......
         

9.fejezet

*Dia*
Ahogy bementünk az ajtón leesett az állam. Volt ott egy csomó ruha, egy zongora, egy gitár, voltak ott mikrofonok is és egy tükrös asztal.
         -Ez az én kis világom, a zene. Egyszerűen imádom a zenét nem tudok nélküle élni.- mondta, én meg még mindig meglepetten nézelődtem.
         -Húúúú.....ez nagyon király.- mondtam neki és odamentem a gitárhoz.- Szabad?- kérdeztem meg.
         -Persze.- mondta én meg elvettem a gitárt és elkezdtem egy kicsit játszani. Csak úgy jöttek a hangok, és azon kaptam magam, hogy a dallam egy kicsit lassú ezért elkezdtem énekelni egy szerelmes számot.

 When I first saw you I never thought I'd feel so for someone but once you've opened it in front of the gate. It was the gateway to love. ( Mikor először megláttalak nem hittem volna, hogy egyszer így fogok érezni valaki iránt de te mégis kinyitottad előttem a kaput. Ez a szerelem kapuja volt.)
I often dreamed about what it would Hitting the morning with you, how can a kiss. Now you have to know what these feelings I'm feeling a lot better because you're with me, and that's a relief. (Sokszor álmodtam rólad, arról, hogy milyen lenne veled kelne reggelente, hogy milyen lehet a csókod. Most már, hogy tudom, hogy milyenek ezek az érzések sokkal jobban érzem magam mert velem vagy és ez megnyugtat.)- énekeltem.
 Amikor végeztem letettem a gitárt és odamentem Domához aki mosolygott.
           -Nem is mondtad, hogy tudsz gitározni.
           -Hát most már tudod. Amúgy milyen volt?- kérdeztem izgatottan.
           -Szerintem nagyon jó volt, sőt nagyon is jó volt.- mondta és átölelt. Olyan jól esett ez az ölelés és az, hogy meghallgatott. 
           -Hát ha már a zenénél tartunk én is mutatok neked valamit.- mondta és elvette az egyik gitárt és elkezdett játszani rajta. Nagyon jól csinálta, és nagyon tetszett nekem. Amikor végzett letette a gitárt én meg odamentem hozzá és beleültem az ölébe és átkaroltam a nyakát. 
           -Nagyon ügyes vagy.- mondtam és adtam neki egy puszit.
           -Köszönöm a puszit is meg a bókot is.- mondta én meg hosszasan megcsókoltam. Amikor elváltunk egymástól a telóm csörgésére lettem figyelmes. Liza hívott.
           -Szia.- köszöntem vidáman.
           -Szia. otthon vagy?
           -Most nem de mindjárt hazaérünk.
           -Kivel vagy?
           -A barátommal.
           -Jaaaa, jó egy 10 perc múlva ott vagyok nálatok. Siessetek
           -Oké akkor indulunk is. Szia.- mondtam és leraktuk. Szomorúan néztem Domára.
           -Mennünk kell Liza 10 perc múlva ott van nálunk.- nem nagyon örültem, hogy el kell mennünk innen de meg ígértem Lizának, hogy elmondok neki mindent. Doma észrevette, hogy szomorú vagyok ezért megcsókolt. 
           -Máskor is eljövünk ide oké? De most menjünk mert Liza ki fog akadni.
           -Rendben, menjünk.- felálltunk és elindultunk haza. Amikor hazaértünk Liz már ott ált és várt ránk.
           -Szia. Nincs itthon Dani?- kérdeztem meg Liztől.
           -Sziasztok. Nincs, vagyis nem nyitott ajtót.
           -Mióta vársz?- kérdeztem és kinyitottam az ajtót. Ahogy bementünk levettük a cipőket és leültünk a kanapéra.
           -Na mesélj csak miért is nem jöttetek suliba?
           -Bocsika de én most megyek beszéljétek meg később beszélünk.- mondta Doma és elindult kifelé.
           -Hova mész?
           -A stúdióba ott hagytam a telóm, utánna meg elmegyek veszek itthonra kaját.- mondta és kaptam tőle egy kis csókot.
           -Jó majd beszélünk szia.
           -Sziasztok.
           -Helló. Na miért nem jöttetek?............
       

8.fejezet

*Doma*
Amíg Diára vártam bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem nézni egy filmet. Nem sokkal Dia is jött és elkezdtük nézni a filmet. Egy negyed óra múlva azt vettem észre, hogy Dia már alszik ezért adtam egy puszit a feje tetejére, lekapcsoltam a tv-t és én is elaludtam.

*Dia*
Reggel arra keltem, hogy csörög az óra. Ugye most hétfő van és menni kell suliba. Doma még mindig itt aludt mellettem. Nem volt szívem felkelteni ezért óvatosan felkeltem és lementem a konyhába. Dani már fent volt és éppen kávét csinált.
         -Jó reggelt.- köszöntem kómásan.
         -Jó reggel, hogy aludtál?
         -Egész jól. Dani muszáj most menni suliba nem lehet csak az után, hogy anya felépült?
         -Hát tudod ezen én is gondolkodtam már, és arra jutottam, hogy 2 hétig nem kell menni ha addig nem gyógyul meg anya. De utána mész oké?- kérdezte mire bólintottam és átöleltem. 
         -Na én vissza megyek aludni még egy kicsit.
         -Rendben.- mondta és megpuszilta a homlokom. Felmentem lefeküdtem az ágyra és próbáltam vissza aludni de nem nagyon ment ezért a kezembe vettem a laptopot és felmentem twitterre de nem volt semmi különös ezért le is mentem. Nézelődtem még a gyakori kérdéseken. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Doma ébredezik ezért letettem a szekrényre a laptopot és lecsúsztam mellé, hogy egy szintbe legyünk. Ahogy kinyitotta a szemét elmosolyodtam amit viszonzott.
          -Jó reggel.- mondtam és adtam neki egy puszit a szájára.
          -Jó reggel. Régóta fent vagy?
          -Hát egy kis ideje. 
          -Nem mész suliba?
          -Nem Dani azt mondta, hogy nem kell mennem max. 2 hétig. De utána már kell. Addig is legalább többet tudunk együtt lenni.- mondtam neki mosolyogva.
          -Hát az nagyon jó lesz mert már úgy sincs sok a suliból. Tényleg hány hét van még hátra?
          -3 hét. Úgyhogy már csak egy hetet fogok menni.- ahogy ezt kimondtam megcsörrent a telóm.- Jött egy üzim Lizától.
          -Mit ír benne?
          -Azt mondja, hogy miért nem mentem suliba és azt, hogy majd suli után átjön. 
          -Értem. Hány óra?
          -8 múlt.
          -Nincs kedved elmenni valahova reggelizni?
          -De mehetünk csak adj egy fél órát.- mondtam, majd eszembe jutott, hogy csak a tegnapi ruhája van itt.- Majd megkérem Danit, hogy adjon valami ruhát oké?
          -Jó.- mondta én meg megkerestem bátyust és kértem tőle ruhát. Mondtam neki hogy vigye be neki én meg elmegyek öltözni, és a hajamat is megcsináltam. Ma nagyon jó idő lesz ezért rövid gatyát vettem fel. Ahogy visszamentem volna a szobámba meghallottam, hogy Dani Domával beszél ezért hallgatóztam egy kicsit.
          -Ugye tudod, hogy ha megtudja a sajtó, hogy Dia valójában ki nagy baj lesz és ez nem kell senkinek.- mondta Dani.
          -Igen tudom és ha rajtam múlik soha nem fogják megtudni. Ígérem.
          -Rendben. Amúgy mi a programotok mára?
          -Hát először elmegyünk reggelizni utána meg megmutatom Diának a stúdiót.
          -Jó ötlet, de vigyázz rá! Ja és egyszer én is tudni szeretném, hogy-hogy nyomod.- mondta Dani mire elnevették magukat. Lépteket hallottam ezért úgy tettem mintha csak most jöttem volna ki a fürdőből.
          -Jól nézel ki.- mondta Dani.
          -Köszi. Vittél Domának ruhát?
          -Igen. 
          -Jó köszi. Ja Dani suli után átjön Liza. 
          -Oké.- mondta és lement, én meg bementem a szobába ahol a barátom éppen vette le a felsőjét. Amikor levette odamentem hozzá és adtam neki egy puszit a szájára. Egy kicsit meglepődött de utána elmosolyodott.
          -Ezt miért kaptam?- kérdezte és átkarolta a derekam, én meg a nyakánál összekulcsoltam a kezem.
          -Talán baj? Nem tetszett?
          -Dehogy baj sőt inkább nagyon is jó volt. Tudod eddig nem nagyon mondogattam de mostantól egyre többször fogom mondani. SZERETLEK.- mondta és megcsókolt. Ahogy elváltunk egymástól elmosolyogtam.
          -Én is szeretlek.- mondtam és még egyszer szorosan átöleltük egymást és hagytam, hogy felvegye a felsőjét. Ahogy felvette elindultunk reggelizni. Útközben sokat beszélgettünk és nevettünk. Kézen fogva sétáltunk be egy nem annyira elegáns étterembe. Rendeltünk, én egy salátát, ő pedig egy pizza szeletet. Reggeli után elmentünk sétálni.
           -Dia szeretnék neked mutatni egy olyan helyet ahol nagyon sokat szoktam lenni.- mondta és bementünk egy szúdió szerűségbe ahol nem volt annyira sok ember.
           -Ez itt az én kis stúdióm.- mondta és körbevezetett. Nagyon sok ajtó volt és egyre több ember.
körbevezetett és utána bementünk egy ajtón amire az ő neve volt írva........  



          

7.fejezet

*Dia*
       -Az anyja... súlyos agyrázkódást szenvedett ezért meg kellett műteni. A műtét szerencsére jól sikerült.- mondta az orvos mire megnyugodtam.
       -És mikor lehet bemenni hozzá?- kérdezte Dani.
       -Most átviszik majd egy külön kórterembe ahol pár napig bent kell lennie és ott nem lehet meglátogatni.
       -Rendben. Köszönjük.- mondtam szomorúan. A doki elment mi pedig még maradtunk egy órán keresztül anya kórterme előtt de én már majdnem nem nagyon bírtam fent maradni és ezt a fiúk is észrevették.
        -Szerintem menjünk haza.- javasolta Dani.
        -Nem én még maradni akarok.- tiltakoztam még mindig anyát nézve. Doma odajött hozzám, hátulról átölelt és a fülembe súgta.- Gyere menjünk haza. Pihenned kell, az orvosok meg úgyis szólnak ha valami történik.
         -Rendben. De csak akkor ha velem alszol ma.- mondta Domának mire bele egyezett és adott egy puszit a számra.- Mehetünk.- mondtam Daninak mire felállt és elindultunk. Hazafelé az út csendesen telt el. Mikor hazaértünk elmentem letusolni. Ahogy végeztem a tusolással eszembe jutott, hogy a pizsimet nem hoztam be ezért a törülközőt magam köré tekertem és kimentem a szobámba Doma az ágyon ült és tvzett. Ahogy észrevette, hogy nincs rajtam csak a törülköző elmosolyodott. Amíg a szekrénybe kerestem a ruhát egy kicsit lehajoltam és a törülköző egy kicsit feljebb csúszott és már majdnem ki volt belőle a fenekem. Ezt direkt csináltam és ezt ő is észrevette mert nem nagyon bírtam nem kuncogni rajta egy kicsit, ezért odajött hozzám hátulról felemelt és lerakott az ágyra és felém hajolt. Elkezdte a nyakam csókolgatni és egyre feljebb haladt amíg el nem érte a szám. Heves csókolózásba kezdtünk amit én szakítottam meg mert már alig kaptam levegőt.
          -Na..., hogy tetszett?- kérdezte lihegve.
          -Na..nagyon tet..tetszett.- mondtam mosolyogva. És változtattam a helyzeten, én kerültem felülre és most én kezdtem el csókolgatni de amikor felértem a szájához csak egy kis csókot nyomtam rá és gyorsan leugrottam róla.

A pizsim.

          -Felöltözök mert fázok és fojtatjuk ígérem.- ígértem meg neki és a pizsimmel együtt elindultam a fürdőbe. Mikor visszaértem Doma az ágyon feküdt alsógatyába és várt rám. Odamentem és lefeküdtem mellé és elkezdtünk nézni egy filmet. A címét nem tudom de nem is baj mert a film negyedénél elaludtam.

6.fejezet

*Dia*
       -Igen...- fojtattam volna ha nem csörren meg a telóm. A kijelzőjén Dani nevét olvastam ezért felvettem.
       -Szia. Mondjad.- köszöntem neki.
       -Dia baj van.- mondta de nem tudta elmondani mert elkezdett sírni. Innen tudtam, hogy tényleg nagy baj lehet mert ő nem szokott csak úgy sírni.
       -Mi a baj? Mi történt? Otthon van valami?
       -Anya... Anya balesetet szenvedett és most küzdenek az életéért. Gyere be a kórházba, de vigyázz magadra.- mondta és lerakta. Felsem fogtam amit mondott csak álltam ott egy helybe és nem törődtem semmivel. Doma látta, hogy valami baj van ezért odajött hozzám átölelt és lágyan megkérdezte, hogy mi történt.
        -Dia mi történt? 
        -Anya....anya balesetet szenvedett.- és nem bírtam tovább elkezdtem sírni. Csak sírtam miközben Doma vigasztalt.
        -Csssssss. Nem lesz semmi baj. Gyere elmegyünk a kórházba.- mondta megfogta a kezem és a kocsijához mentünk. Beszálltunk és elindultunk. Szerencsére nem volt messze a kórház ezért hamar odaértünk. Bementünk a portán megkérdeztük, hogy hol találjuk meg anyát. Felmentünk a 3. emeletre és megláttuk Danit, aki a széken ült a térdén könyökölve. Ahogy közelebb mentünk hozzá észrevett minket, felállt és szorosan átölelt. Én megint elkezdtem sírni de megnyugtatott, hogy minden rendbe fog jönni nem lesz semmi baj. Ahogy kimondta ezeket a szavakat egy kicsit lenyugodtam. Kb. fél órát vártunk még és kijött egy doki.
        -Jó napot.- köszöntünk.
        -Jó napot. Maguk Barbara hozzátartozóik?
        -Igen én vagyok a lánya Sólyom Diána. Ő meg itt a bátyám Sólyom Dániel. Hogy van az anyám?
        -Az anyja......

5.fejezet

*Dia*
Reggel amikor felkeltem Dani már nem volt ott mellettem. Felkeltem kimentem a fürdőbe és felöltöztem meg megcsináltam a hajam.

 Mire kimentem a fürdőből Dani már az ágyamon ült és laptopozott. Mikor észrevette, hogy jövök felnézett és köszönt.
      -Jó reggelt.-mondta. Odamentem az ágyhoz és adtam neki egy puszit.
      -Jó reggelt. Mióta vagy fent?
      -Nem olyan rég óta. Amúgy jó, hogy jössz mutatni akarok valamit.
      -Mit?- kérdeztem és lehuppantam mellé mire fojtatta.
      -Apa küldött egy üzenetet. Az áll benne, hogy mit szólnánk hozzá ha a szünetbe kimennénk hozzá Londonba.- ahogy ezt kimondta nem gondoltam semmire csak elkezdtem sikoltozni meg ugrálni.
         -Ezt vehetem egy "Szívesen kimegyek veled apához"-nak?
         -Igen igen igen.
         -Rendben akkor megmondom apának, hogy ha minden rendben lesz akkor megyünk ki hozzá oks?
         -Oké. De anya mit fog hozzá szólni? És mi lesz Domával meg Krisztával?- kérdeztem aggódva. (Kriszta Dani csaja.)
         -Nem tudom még nem de majd kitaláljuk, hogy mi legyen oké? Minden rendben lesz igéren.
         -Jó hiszek neked de csak azért mert szeretlek.- ahogy kimondtam megcsörrent a telóm. A kijelzőn Doma neve volt ezért örömmel vettem fel.
     -Szia!- köszöntem boldogan.
     -Szia!- köszönt. A hangjában szomorúságot hallottam ezért megkérdeztem, hogy mi a baj.
     -Mi a baj, történt valami?- kérdeztem aggódva.
     -Tudnánk találkozni?
     -Persze. Hol?
     -A parkban a tónál félóra múlva.
     -Oké ott leszek. Szia.- köszöntem el és leraktam a telefont és készülődni kezdtem. Dani észrevette, hogy valami baj van.
     -Mi történt? Ki volt az?
     -Doma volt és azt mondta, hogy találkozzunk félóra múlva a parkban. Valami baj lehet mert hallottam a hangján, hogy nincs minden rendben. Megyek is. Szia.- köszöntem el és elindultam mert a park sietve is több mint fél órára volt tőlünk. Amikor kiértem az ajtón hallottam, hogy Dani utánam szólt.
     -Dia! Dia várj elviszlek motorral gyere.- mondta és nyújtotta felém az egyik sisakot. Elvettem, ő beindította a motort felültem mögé és már mentünk is. 25perc múlva már ott voltam és vártam a barátomra. Ahogy vártam elgondolkoztam rajta, hogy vajon mi olyan fontos, hogy nem lehet telefonon megbeszélni és ami miatt ilyen szomorú volt a hangja. Nem telt el sok idő és már jött is.
     -Szia!- felálltam, megöleltem és adtam neki egy szájra puszit amitől jobb kedve lett.
     -Szia.
     -Miért kellett idejönni? Talán valami baj van?- tettem fel a kérdéseket aggódva.
     -Hát tudod a nyárral kapcsolatban... nem leszek itthon a szünetbe mert kimegyünk Londonba a nagyszüleimhez.- mondta szomorúan mire elmosolyodtam, megfogtam a kezét és a szemébe néztem.
     -Tudod én se leszek itthon a szünetbe.- mondtam mire kérdőn nézett rám.
     -Hova mész?
     -Danival megyünk ki apához Londonba.- ahogy ezt kimondtam nagyon megörült, hogy együtt lehetünk a szünetben is még ha nem is itthon hanem messze innen de együtt ez számít csak.
     -Ez nem lehet igaz. Komolyan jöttök ki ti is?
     -Igen...- fojtattam volna ha nem csörren meg a telóm....