4.fejezet

*Liza*

Amikor Dia elmondta, hogy ő nem is az akinek mondta magát egy kicsit haragudtam rá, de minután elmondta, hogy miért tartotta ezt titokba egyből rájöttem, hogy én is ezt tettem volna a helyébe. 

*Dia*

Reggel arra keltem, hogy valaki kopog az ajtómon.

        -Gyere be!- mondtam még kómásan. Ahogy nyílt az ajtó bejött rajta Doma. nagyon meglepődtem, hogy ő itt van és ezt ő is látta rajtam.

        -Jó reggelt királylány.- köszönt

        -Jó reggelt.Te, hogy-hogy itt vagy?

        -Dani engedett be. Amúgy azért jöttem, hogy van-e valami dolgod délutánra mert ha nincs eljönnél velem sétálni?

        -Hát nincs semmi dolgom ezért szívesen elmegyek veled.- mondtam mosolyogva.- Gyere ülj le.- mutattam magam mellé az ágyra. Leült én meg adtam neki egy puszit a szájára mire elmosolyodott.

        -Ez nagyon tetszett.- mondta és ő is adott egyet.

        -Nekem is tetszik. Amúgy mikor indulunk?

        -Hát nem is tudom 3óra felé jó lesz? 

        -Nekem jó. Hány óra?

        -Fél 1.- mondta én meg egy kicsit meglepődtem, hogy eddig aludtam.

        -Segítesz rucit választani?- kérdeztem és kiugrottam az ágyból. A kérdésemre csak bólintott és elindultunk a szekrény felé. Hosszas keresgélés után erre az összeállításra jutott a döntés:

 Elmentem a fürdőbe és felöltöztem. Mire kész lettem Doma éppen a fényképalbumot nézegette ami a könyvespolcomon volt. Ahogy meglátott elmosolyodott.

       -Gyönyörű vagy.- jött oda hozzám és kaptam tőle egy puszit.

       -Köszönöm.- pirultam el egy kicsit.-Indulhatunk? Amúgy me legyünk sokáig mert 5től edzésem van.- mondtam neki egy kicsit szomorúan.

        -Milyen edzés?- kérdezte meg.

        -Tánc. Imádok táncolni. Tudod mit ha van kedved el is kísérhetsz.- mondtam neki 

        -Szívesen elkísérlek, ha jó akkor úgy megyünk, hogy séta után egyből oda oké?

        -Jó akkor összekészítem a cuccomat és mehetünk is.

       -Rendben. Segítsek? 

       -Persze gyere.- mondtam mosolyogva és előkerestem a táskát amit vinni szoktam edzésre. Kivettem a táncszerkómat amit Doma szépen beletett a táskába. Elindultunk. Útközbe nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk. Olyan volt mintha 1000éve ismernénk egymást. Elmentünk egy parkba, dobáltunk a tóba követ, leültünk a fűbe és egymáshoz bújtunk. Nagyon romantikus volt amíg meg nem láttuk az időt.

       -Mennünk kell mert elkések.- mondtam szomorúan Domának aki megnézte az időt és már fél 5 volt. Elindultunk és a rövidebb úton 4:55re odaértünk. Bementünk, köszöntünk mindenkinek és bemutattam mindenkinek Domát és kezdtünk. Elég sokáig voltunk. Amikor vége lett az edzésnek elindultunk haza. Útközben elég sokat beszélgettünk és egyre többet tudtunk meg egymásról. Amikor elértünk hozzánk megkérdeztem Domát, hogy nincs-e kedve bejönni de azt mondta, hogy mennie kell haza, ezért elbúcsúztunk és én bementem Doma meg hazament. Anya már aludt de Dani még fent volt ezért köszöntem.
        -Szia.- köszöntem és lehuppantam mellé a kanapéra.
        -Szia, milyen volt az edzés?
        -Fárasztó.- mondtam és a vállára hajtottam a fejem mire adott rá egy puszit.
        -Menj fürödj le és menj aludni.
        -Te is gyere velem aludni.- mondtam neki és elindultam a szobám felé. Elmentem megfürdeni, mire visszaértem a szobába Dani már várt. Odamentem és ledőltem.
        -Jó éjt!- mondta Dani és átkarolt, majd nyomott egy puszit a fejemre.
        -Neked is!- mondtam és már aludtam is.

3.fejezet

*Dia*
Amikor ezt a mondatot kimondta nem hittem a fülemnek. Hihetetlenül örültem, hogy az a fiú aki tetszik nekem megkérdezi tőlem, hogy lennék-e a barátnője. 
        -Hát nem is tudom. Te jövőre már nem ide fogsz járni és nem tudom, hogy elbirnán viselni engem.- mondtam. Ahogy kimondtam elszomorodott. -De, ha meg ígéred, hogy Miatta nem hagysz el akkor.....- egy kis hatásszünet. -Igen!- ahogy kimondtam ezt a szót felkapott és megpörgetett a levegőbe.
         -Már azt hittem, hogy soha nem fogod kimondani.- mondta mosolyogva.
         -Szeretek mindent jó meggondolni mielőtt kimondom. 
         -Én meg TÉGED szeretlek.- mondta én meg elpirultam. Ezt ő is észrevette ezért magához húzott és szorosan átölelt.- Mikor mondjuk el nekik?-mutatott a többiek felé.
         -Még szerintem ne mondjuk el egy ideig nekik. Ha meg megkérdezik, hogy mi volt ez az egész akkor mondjuk azt, hogy...- na itt elakadtam nem tudtam, hogy mit mondjak.- ...hogy jó barátok lettünk és ennyi.
         -Nem hiszem, hogy el fogják hinni.
         -Nem baj ha nem hiszik el akkor nem hiszik el, ennyi.- mosolyogtam rá biztatóan.
         -Rendben. Oda megyünk hozzájuk?
         -Aha.- elindultunk. Mire odaértünk úgy tettek mint ha mi sem történt volna.
         -Miről beszélgettetek?- kérdezte Botond.
         -Semmi különösről, és ti?- kérdezte Doma.
         -Ááá csak úgy mindenről, hogy ki hova megy tovább meg a tanulásról, hogy milyen nehéz meg ilyenek. - válaszolt Liza.
         -Ahha oké.- válaszoltam neki mert nem hittem, hogy pont ők pont a suliról fognak beszélni.
         -Liz jössz Danihoz??
         -Minek?
         -Mert kérdeznem kell tőle valami fontosat.
         -Oké megyek.
         -Sziasztok fiúk később még talizunk.- mondtuk szinte egyszerre. Elmentünk megkeresni Danit és persze ott volt ahol mindig a kis udvaron.
         -Dani gyere egy kicsit létszi.
         -Mondjad hugi.- mondta mosolyogva.
         -Megtaláltak!- mondtam a sírás határán.
         -Hogy mi???- kérdezte idegesen.- Honnan tudod?
         -Láttam őket errefelé. Itt mentek el az úton miközben Domával beszélgettünk.- mondtam és egy könnycsepp folyt végig az arcomon amit Dani egyből le is törölt.
         -Ne sírj minden rendben lesz ígérem.- mondta és átölelt. Na nekem ennyi kellett, és kitört belőlem a zokogás.- Cssssssss, ne sírj hallod nyugi.
         -Hogy nyugodjak meg amikor bármikor-bárki megtudhatja??- kérdeztem már majdnem, hogy ordítva.
         -Nem fogják megtudni ha rajtam múlik nem, ígérem nem hagyom, hogy megint botrány legyen. Becsület szavamra.- ígérte meg Dani.
         -Annyira szeretlek.
         -Én is szeretlek. Megnyugodtál? 
         -Meg.- mondtam és megtöröltem a szemem.- Nagyon rossz?- kérdeztem és az arcomra mutattam.
         -Gyönyörű vagy és mindig is az leszel.- mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.- De most már gyerünk vissza a többiekhez oké?- kérdezte- Oké.-mondtam és visszamentünk.
         -Minden oké?- kérdezte Liza ahogy meglátta az arcom. Felnéztem Danira és mondtam neki..- El kell mondanunk nekik.- mondtam mire bólintott.- Miről van szó??- kérdezte Liza.
         -El kell mondanunk nektek valamit amit titokba kell tartani különben baj lesz, nagy baj.-mondtam az utolsó két szót halkabban.- Tudjátok..- kezdtem de Dani közbeszólt.- Majd én.- mondta megmentve engem a magyarázkodás alól.- Szóval ugye nekünk elég hosszú múltunk volt elég sok bajjal. Ugye ti úgy tudjátok, hogy anya meg apa elváltak de ez nem igaz. Nem elváltak csak apának ki kellett költöznie Londonba ahol menedzseri munkát kapott. Apa még 2 éves korunkban kapta a munkát és azóta nagyon jó bandát talált akiket tudott menedzserelni. A sajtó persze megtudta, hogy apának vagyunk mi és kiderítették, hogy hol lakunk és, hogy hova járunk suliba ezért most minket keresnek. De nem szabad megtalálniuk.- mondta és csak 10 kiváncsi szempárral találtuk szembe magunkat. 
          -Hűűűűha.- csak ennyit tudtak mondani megnyugtató mondhatom.- Akkor most az osztálytársunk apja egy hírességnek a menedzsere????- kérdezte Liza.
          -Hát ja.- mondtam. Liza egyből elkezdett sikoltozni és egyből megölelt.- Jójó elég megfojtasz.- mondtam nevetve mire leszállt rólam és folytathattam.- De ezek után ugyan úgy kell viselkednetek velem mint eddig oksi?
          -Oké.- mondták egyszerre. A fiúk persze egyből elővettek egy tollat és "autógramot" kértek tőlünk mire elkezdtünk nevetni - Na jó most már hagyjátok abba túl feltűnő.- mondtam még mindig nevetve mire abbahagyták és nevettek velünk együtt.- Basszus mi lenne velem nélkületek.- mondtam majd kaptam egy csoportos ölelést. Mire elengedtek becsöngedtek ezért mentünk sorakozni. A sorakozóba összemosolyogtam Domával és tátogtam neki egy 'Szeretlek'-et mire ő is visszatátogta, hogy ő is szeret engem. Ez volt az utolsó óránk ezért óra után megvártam Domát és elmondtam neki is mindent amit tudnia kellett. Elég jól fogatta ahoz képest amit vártam.
           -Hát ez azt jelenti, hogy sokkal jobban kell rád vigyáznom.- mondta majd adott egy puszit amit látott Liza is.- Hupsz, azt hiszem lebuktunk.- mondtam.- Ti együtt vagytok??- kérdezte Liza amikor kiléptünk a kapun.- Hááááát.... igen.- válaszoltuk egyszerre. Hazafelé elég sokat beszélgettünk. Jó mert mind a ketten közel laknak hozzánk ezért bármikor átmehetünk egymáshoz. Ahogy hazaértem még nem volt otthon senki mert anyum elég sokáig dolgozott, apum meg elköltözött a munkája miatt, Dani meg ment fociedzésre. Felmentem a szobámba megtanultam. Miután végeztem leültem az ablakba (az ablak egy kicsit kijjebb van mint a fal ezért oda szoktam ülni) és elkezdtem laptopozni. Kb. fél óráig gépeztem mikor jöttek anyuék. Lementem köszöntem és kaptam anyától egy nacit  megköszöntem. Megvacsoráztunk és elmentem aludni.

A nacim

       

     


 
     
     

2.fejezet

*Dia*
Másnap reggel 6kor keltem 6:30ra kész lettem és anyával elindultunk. Elősször bementünk mamámhoz reggelizni és onnan mentünk a suliba. Ahogy beértem a suliba már 7:20 volt. Felmentem a terembe megfogtam a tesicuccom és indultam tesire a csajokkal. Domáéknak az első óra lent van az infóterembe. A tesitanár jó megszívatott minket mert először fussunk 2percen keresztül utánna meg a fiúk focizzanak, a lányok meg kosarazzanak. Mi általában szeretünk kosarazni de most senkinek nem volt hozzá kedve. 
         -Gyerünk futás!- mondta a tanár aki persze ült egész végig.
         -Tanár úr nem mehetnénk be röpizni?- kérdeztem meg.
         -Ki akar bemenni?- erre a kérdésre elég sokan feltették a kezüket ezért bementünk. A csuklóm már nem fájt csak egy kicsit ezért én is játszottam. Nagyon jól elszórakoztunk az ütéseken. Így telt el az első óra. A 2dik óra magyar volt azon nem volt semmi extra. De a kövi óra na az nem volt semmi. Nem más volt, mint matekóra. Amikor a tanár bejött egy kisebb hangosítót hozott magával. Mi csak néztünk, hogy ugyan mit csinálhat azzal. 
         -Na most ordibáljatok, majd kaptok.- fenyegetett meg megint.
         -Erika néni azt minek hozta be?- kérdezte Dávid.
         -Ha nem lesz csend megtudjátok.- erre elkezdett mindenki a másikkal beszélni és egyre nagyobb hangzavar volt, amíg a tanár be nem kapcsolta a laptopján a "zenét". Mindenki befogta a fülét mert olyan hangja volt, mint amikor a krétás táblán végighúzzák a körmüket.
         -Kapcsolja már ki!!- ordibálta a fél osztály.
         -Csendben lesztek?
         -Ja, csak kapcsolja ki!-mondta Dani. A tanár kikapcsolta, mi meg fellélegeztünk.
         -Na végre! Ilyen csendet szeretnék minden órán vagy különben bekapcsolom! 
         -Ez fenyegetés!- mondta Levi.
         -Mit mondtál?- és erre megint bekapcsolta.
         -Nem mondtam semmit!- üvöltötte Levi.
         -Szerencséd. Nyissátok ki a könyvet a 269dik oldalon és nézzük a...- és kicsöngedtek. Mi amilyen gyorsan csak tudtunk kimentünk az osztályból le az udvarra. Szerencsére ma csak 5 óránk van és a 4dik 5dik óra infó technika. Első infó óra elején szólt a tanár, hogy mi most kint leszünk mert a 12.a.-nak nincs tanára és a mi tanárunk lesz velük is.
          -Akkor kint leszünk az udvaron?- kérdezte Bence.
          -Igen kint, de csak ha tudtok viselkedni.
          -Megpróbálunk.- ígértem meg a lehetetlent.
          -Akkor maradjatok kint aki akar hozzon ki labdát aki meg nem akar játszani az beszélgessen.- mondta a tanár és ott hagyott minket.
          -Tanár nő!- szóltam utána.-A máris csoport is kijön?
          -Igen ki.- mondta és ment tovább.
          -Ti is kint lesztek.- mondtam mosolyogva Lizának. Ahogy becsöngedtek elmentünk a helyünkre és beszélgedtünk. Liza egyszer csak meglökött egy kicsit, hogy nézzek oda. 
          -Jönnek Domáék!- mondta. Mire odakaptam a fejem.

*Doma*
 Ahogy beszéltem Ritával rájöttem, hogy talán most beszélnem kell Diával. Már nagyon régóta tetszik nekem és nem szeretném ha valaki már kapná meg helyettem. Úgy döntöttem, hogy megkérdezem a fiúkat, hogy szerintük mi lenne a jobb.
          -Hé szerintetek beszélnem kellene vele?
          -Hülye lennél ha nem tennéd meg.- mondta Alex.
          -Ha te nem beszélsz vele megteszem én.- mondta Máté.
          -Meg ne próbáld!
          -De amúgy mi az ami tetszik benne?- kérdezte Rita.
          -Mindene tetszik de legfőbbként a szeme. Az a leggyönyörűbb.- álmodoztam.
          -Egy próbát megér menj és beszélj vele.- biztatott Rita.
          -Na jó drukkoljatok.- és ezzel elindultam feléjük. Mikor odaértem köszöntem nekik.
          -Sziasztok!
          -Szia!- mondták egyszerre.
          -Dia beszélhetek veled 4szem közt?- kérdeztem meg félénken.
          -Persze. Liza elmész egy kicsit?- kérdezte meg Lizát.
          -Megyek is.- ahogy elment belekezdtem.
          -Tudod Dia nekem van egy lány aki nagyon tetszik és nem tudom, hogy én tetszek-e neki és, hogy van-e nála esélyem.
          -Hát ha elmondod ki az talán tudok segíteni.- mondta mosolyogva.
          -Muszáj megmondani? Nem lehet inkább ha megmutatom?
          -Hát akkor mutasd.- közelebb mentem hozzá, épphogy volt köztünk pár centi. Megfogtam a kezét és csak annyit mondtam, hogy - TE!- és megcsókoltam. Szerencsére nem tolt el és nem is pofozott fel. Amikor végeztem vártam , hogy mit fog mondani.
          -Hát Doma nem tudok erre mást mondani csak azt, hogy...... SZERETLEK!- És most ő csókolt meg. Természetesen visszacsókoltam.A csókunk után megkérdeztem az a bizonyos kérdést.
          -Dia, lennél a barátnőm?.....

          
          


         

1.fejezet

Sziasztok most kezdtem el írni, ez az első blog amit írok nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Komizzatok kérlek. xx Dalma


*Dia*
 Sziasztok Sólyom Diána vagyok, 15 éves iskolába járó lány. Dublinban élek és ide is járok suliba. Az osztályba 27-en járunk. Nem mondhatni, hogy mi vagyunk a legjobbak sőt.. Általában a tanárokat szeretjük kiakasztani és a mai napon is azt csináljuk. Most matek óránk van a "kedvenc" tanárunkkal Erika nénivel.
       -Fejezzétek be az ordibálást vagy hívom az igazgatót!!- fenyegetett meg minket a tanár.
       -De hiszen mi nem is ordibáltunk!- végett meg minket Dani. (ő a bátyám)
       -Ááááh! Elegem van belőletek!- ezzel a mondattal elkezdte összeszedni a cuccait és elment. Ez mind szép és jó csak tudtuk, hogy nem hagyja ez ennyibe, és ezt nem csak én vettem észre.
       -Hé figyeljetek szedjük össze a szemetet, pakoljunk össze mert lehet, hogy az igazgatóval jön vissza. Valaki nézze mikor jönnek a többi meg pakoljon!- adta ki a parancsot Levi. Gábor nézte, hogy jönnek-e mi meg pakoltunk gyorsan. Kész lettünk és vártunk.
        -Jönnek!- kiáltotta el magát Gabi.
És 1perc se kellett és nyílt az ajtó. Ahogy gondoltuk Erika és az igazgató jött be rajta. Köszöntünk nekik tisztességesen, ahogy szoktunk.
         -Ők lennének a rosszak?- kérdezte az igazgató.
         -Igen amikor itt voltam dobálóztak, repülőztek, ordibáltak.- sorolta Erika.
Feltettem a kezem, hogy hallgassák meg a mi szemszögünkből is a helyzetet.
         -Tessék!- szólított fel az igazgató.
         -Mi nem voltunk rosszak nem beszéltünk és nem dobálóztunk semmivel.
         -Komolyan beszélsz?
         -Komolyan!
         -Hát Erika néni én nem tudom, hogy Ők hol rosszak.- Erika mérges lett megfordult és kiviharzott a teremből, és utána ment az igazgató is.
         -Ügyi vagy hugi.- mondta Dani és hátulról átölelt. Úgy szeretem amikor ezt csinálja.
         -Ja kössz, hogy megvédtél minket.- mondta Gabi
         -Nincs mit. Máskor is na de menjünk le szünetre! Liza jössz?- kérdeztem a legjobb barátnőmet.
         -Jövök.
Ahogy leértünk egyből a helyünkre mentünk. (a sulinak a kerítése nincs végig megcsinálva hanem egy kis hely   van hagyva, oda szoktunk felülni.) Nagy örömünkre a legnagyobb ellenségeink (cigányok) is odajöttek hozzánk.
         -Beszélnem kell veletek!- mondta Martin (ő a volt osztálytársunk).
         -Mi nem de mondjad.- mondtam neki.
         -Velem te ne beszélj drágaságom.- miközben ezt mondta közelebb jött hozzám és erősen megfogta az államat.
         -Engedj el!
         -Ha jársz velem.- alkudozott.
         -Soha!- mondtam neki és levettem a kezét az államról. A mi kis vitánkra felfigyeltek a 12.a. egyik kisebb fiú csapata.
         -Valami baj van?- kérdezte Doma. (ő az a fiú aki tetszik nekem)
         -Nincs semmi!- mondta dühösen Martin.
         -Dia, Liza beszélhetünk?- kérdezte tőlünk Doma.
         -Persze.- Válaszolt Liza.
         -Nem, még nem végeztem!-dühöngött Martin.
         -De én igen.-mondtam és elindultam. Épp, hogy megtettem 2lépést egy kéz ragadta meg a csuklómat erősen és visszarántott.
         -Még nem végeztünk!- mondta és egyre jobban szorította a csuklómat.
         -Engedj el!- kértem fájdalmasan.
         -Engedd el!- mondta dühösen Doma mire Martin elengedett. Doma átkarolta a vállam és elvezetett onnan.
         -Köszönöm.- mondtam halkan.
         -Nincs mit. Nagyon fáj?
         -Ahha.
         -Mozgatni bírod??- kérdezte és megállt velem szembe.
         -Nem nagyon.
         -Gyere megkeressük az ofődet.
         -Nem arra semmi szükség.- tiltakoztam mert nem akartam hazamenni.
         -De igen és nincs vita lehet, hogy valami komolyabb baja van.
         -Jó de ígérd meg, hogy ha haza akar küldeni nem engeded.
         -Meg ígérem. De miért nem akarsz hazamenni?- na ezzel a kérdéssel megfogott. Mit mondjak neki azt, hogy azért mert tisztára belédzúgtam vagy mi? Ki kell találnom valamit.
         -Mert nem akarok hazamenni.
         -Hát oké.- mondta és elindultunk megkeresni az ofőmet. Ahogy megtaláltuk megmutattuk neki és elmondtunk mindent. Szerencsére nem küldött haza csak egy vizes borogatást kaptam. A szünetnek vége lett     és mentünk órára ami szerencsére úgy jött ki, hogy nekem infó óra lett volna nekik meg tesi de a tesi tanár hiányzott ezért velünk voltak kint az udvarom. A fiúk fociztak, a lányok meg kosaraztak meg beszélgettek. Így telt el a nap amikor hazamentem megtanultam utána meg gépeztem és elmentem aludni.