14.fejezet

*Liza*
Rengeteget vásároltunk és nevettünk. 7óra felé megéheztünk ezért bementünk egy Natso's- ba ahol rendeltünk kaját. Amíg vártunk a kajára sokat beszélgettünk meg nevettünk. Kihozták a kaját mikor észrevettem, hogy Dia nagyon néz valamit/valakit ezért én is arra fordultam amerre nézett és megpillantottam öt fiút. Vissza fordultam Diához és megkérdeztem, hogy mit néz annyira.
              -Mit nézel annyira?
              -Mi?... ja semmit csak elbambultam.- mondta és elkezdett enni. Én is elkezdtem enni amikor valakik meg álltak mellettünk.
              -Sziasztok! Ideülhetünk? Máshol nincs szabad hely.- kérdezte meg az egyik srác.
              -Sziasztok. Persze gyertek nyugodtan.- mondta Dia.- Amúgy engem Sólyom Diánának hívnak, Ő pedig itt a barátnőm Kiss Liza.
              -Azt mondtad, hogy Sólyom Diánának hívnak?- kérdezte meg Diát a zöldszemű srác.
              -Igen fiúk én vagyok az.
              -Tehát felismertél minket. 
              -Még széphogy. -mondta Dia én meg kérdőn néztem rá mert nem tudtam, hogy honnan ismeri ezeket.- Ne mond, hogy nem ismerted meg őket.-továbbra is értetlenül néztem rá mikor folytatta.-  Ők a... One ... Direction.- hogy mi????? ez most komoly? nem az nem lehet de mégis mit keresnének itt, és honnan ismerik Diát?- ezek a gondolatok kavarogtak a fejembe amikor megcsörrent a telóm. Apa volt az.
              -Szia apa.
              -Szia. Haza tudnál jönni?
              -Miért történt valami?
              -Nem csak tudod van egy meglepetésünk.
              -Jó rendben fél óra múlva otthon vagyok. Szia.- letettem és odafordultam a srácokhoz.
              -Bocsi fiúk de nekem most mennem kel.- elköszöntem tőlük és megígértem Diának, hogy hívom ha van valami.
*Dia*
Amikor Liza elment rákérdeztem a fiúkra ,hogy mi okból jöttek ide.
               -Amúgy hogy-hogy itt vagytok?
               -Hát ugye Paul ( ő az apám) mondta ,hogy jöjjünk el mi is és hát meglepetést szerettünk volna de nem nagyon jött össze.- mondta Harry lehajtott fejjel.
               -Méghogy nem jött össze? Amikor megláttalak titeket nem hittem a szememnek és levegőt is alig kaptam.- mondtam mosolyogva.
               -Hát akkor sikerült a mi kis tervünk.- mondta Liam.
               -Persze ,hogy sikerült. Amúgy majd velünk jöttök Londonba? 
               -Igen addig itt leszünk veletek.- mondta Louis mire egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. De amikor belegondoltam ,hogy miért is megyünk el szomorú lettem és egy könnycsepp fojt végig az arcomon amit a fiúk is észrevettek.
                -Hééé minden oké?- kérdezte meg Harry. 
                -Hát belegondoltam ,hogy miért is kell elköltöznünk és..... és nem akarok elmenni minden ide köt a barátaim, az osztály és....-nem bírtam befejezni mert  elsírtam magam. Erre odajött hozzám az összes fiú és kaptam egy csoportos ölelést amitől egy kicsit jobb kedvem lett.
                -Mi itt leszünk neked és vigyázunk rád.- mosolygott rám Harry és visszaültek a helyükre. Épp megakartam köszönni, hogy ennyire törődnek velem amikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes. A képernyőn Liza neve ált ezért gyorsan felvettem.
                -Szia.- köszöntem
                -Szia. Hol vagy?- kérdezte.
                -Még itt vagyok a kávézóba a fiúkkal. Mert? Történt valami?- kérdeztem mire a fiúkrámnéztek.
                -Majd elmondom 10 perc és ott vagyok.- letette.
                -Mit mondott? Baj van?- kérdezte Niall aggódva.
                -Azt mondta, hogy 10 perc és itt van nem mondott semmi mást.- elkezdtünk beszélgetni a fiúk barátnőikről. Louis nagyon sokat mesélt Eleonor-ról és nagyon kedves lánynak tűnik. Amikor Lou befejezte megláttam Lizát. 
                -Sziasztok.- köszönt nagy mosollyal az arcán.
                -Szia- köszöntünk egyszerre.
                -Na mi van? Mi történt? Baj van?- halmoztam el a kérdésekkel.
                -Anya és apa megengedik, hogy ott tanuljak ahol akarok.- nézett rám. Elősször nem tudtam, hogy miről beszél de hirtelen beugrott. Ő mindig is kint akart tanulni Londonban a divattervező suliba.
                -Ez azt jelenti, hogy..hogy jössz ki velünk Londonba?- kérdeztem már majdnem sikítozva.
                -Igen azt.- hirtelen felugrottam és a megöleltem. Mikor elengedtük egymást észrevettük, hogy mindenki minket néz ezért leültünk de a nevetést nem bírtuk abbahagyni. A fiúk Elég értetlen fejet vágtak ezét elmagyaráztuk nekik, hogy Liza is kint fog tanulni velem Londonba.
                -Ez komoly.- csillant fel Niall szeme.
                -Aha.- válaszolt nagy mosollyal az arcán Liz.
                -Hát akkor ezt meg kell ünnepelni.- mondta Liam
                -Meg bizony. Most augusztus hanyadika van?- kérdezte Liz.
                -4. Mert?- kérdezte Zayn. Liz rám nézett mire én egy nagyon picit bólintottam a fejemmel, hogy nem. Ugye nekem 6.-án lesz a szülinapom amiről a fiúk nem tudnak.
                -Ááá csak kérdeztem.- még mindig engem nézet vigyorogva.
                -Bármire készülsz ne tedd mert megbánod.-mondta neki teljes komolysággal.
                -Nem tudom miről beszélsz.
                -Aha persze ismerlek már egy jó ideje.
                -Mi a beszélgetés témája?- kérdezte Louis.
                -Semmi.- vágtam rá egyből. Nagyon jól elbeszélgettük az időt. Egyszer csak megcsörrent a telóm. Megnéztem és egy ismeretlen szám volt rajta. Felálltam és kimentem felvenni.
                -Igen?
                -Szia cica.- Martin volt az.
                -Mit akarsz tőlem?
                -Nyugi babám. Tudom, hogy hol vagy. Nézz balra. Ott áll egy fekete kabátos ember az én emberem. Bent a kávézóba is vannak bent, csak úgy szólok, hogy ha nem jössz 10 perc múlva a suli elé a barátaidnak bajaeshet.- mondta és ezzel le is rakta. Idegesen mentem vissza a többiekhez amit észre is vettek.
                 -Minden oké?- kérdezte aggódva Harry.
                 -Ki volt az?- kérdezte Liza mire ránéztem és eltátogtam neki.- És mit akart?- a fiúk érthetetlenül néztek ránk. Ránéztem Lizre aki biztatóan bólintott. Elkezdtem mesélni mire a fiúk kikerekedett szemmel néztek rám.
                 -És ezt miért is nem mondtad hamarabb?- kérdezte meg Harry.
                 -Mert nem akartalak, hogy ezzel foglalkozzatok.
                 -De mi nem akarjuk, hogy bajod essen.- aggodalmaskodott Louis.
                 -És nem is fog bajod esni amíg velünk vagy.- mondta Niall mire elmosolyodtam.
                 -Köszönöm srácok nagyon aranyosak vagytok.- köszöntem meg nekik. Megcsörrent a telóm, a kijelzőn Dani neve volt. 
                 -Szia bátyó mizu?
                 -Szia hugi. Nem sok veled? Hol vagy?
                 -Velem sincs semmi. Itt vagyok a kávézóba Lizával meg a fiúkkal.
                 -Milyen fiúkkal?
                 -One Direction-ös fiúkkal.
                 -Ja akkor már megjöttek?
                 -Te tudtad és nekem nem is mondtad na jól van most haragszom.-tetettem a sértettet de nem bírtam sokáig mert elnevettem magam.- Amúgy miért hívtál?
                 -Ja csak megakartam kérdezni, hogy van-e kedved egy kis motor versenyre.
                 -Kész a motorod?
                 -Aha. Most mentem érte és gondoltam megkérdezem. De úgy látszik már van programod.
                 -10 perc és ott vagyunk. Szia tesó.- és ezzel letettem. A többiek kérdőn néztek rám.
                 -Gyertek útközben mindent elmesélek.....  

                                 
            

13.fejezet

*Dani*

Amikor megláttam a motort nem hittem a szememnek. Olyan gyönyörű volt. Dia egyből beleszeretett, lehetett látni ahogy már csak ránézett. Apa meg pont a legjobbkor adta oda neki, nem hiszem, hogy sokáig bírta volna ezt a nyomást.
            -Jössz megyünk vele egy kört?- kérdezte meg tőlem a hugom ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből.
            -Ki nem hagynám!- mondtam mosolyogva. Elmentünk átöltözni. Miközben öltöztem kaptam egy üzenetet.
    Ez állt benne:Vigyázz mert nem lesz jó vége ha nem hagyod, hogy együtt legyünk!!
Ahogy elolvastam nagyon ideges lettem de ezt nem mutattam ki mert nem akartam, hogy Dia aggódjon. Gyors felöltöztem és mentem is le. 11 óráig kint voltunk. Amikor hazaértünk apa már rég aludt. Gyors elmentem lezuhanyozni utána meg mentem aludni.
*Dia*
Reggel a nap sugaraira ébredtem. Megnéztem az órát és már fél 10 volt. Felkeltem és lementem a konyhába ahol apa csinált valami reggelit.
             -Jó reggel apa.- köszöntem mosolyogva.
             -Jó reggelt neked is kicsilány.
             -Dani? 
             -Még alszik. Meddig voltatok kint??- kérdezte mosolyogva.
             -11 felé értünk haza.
             -Amúgy anya temetése kedden lesz.
             -Ma milyen nap van???
             -Szombat.- bólintottam.- És mi a program mára?
             -Hát még nem tudom lehet, hogy elmegyek vásárolni utána meg motorozok egy jót.- válaszoltam mosolyogva. Utána eszembe jutott, hogy el kell majd köszönnöm a suliban egy pár embertől.- Apa mikor megyünk majd Londonba?
              -Anya temetése után pár nappal. Miért?
              -Mert akkor én hétfőn bemegyek a suliba elköszönni a többiektől.- ahogy ezt kimondtam hallottuk, hogy valaki morgósan ébredt fel.
              -Jobb reggelt.- köszönt a bátyám.
              -Jó reggelt.- köszöntünk egyszerre apával. Odamentem a kis morgóshoz és adtam egy puszit az arcára amitől egyből mosolyra húzta a száját.- Miért vagy ilyen morcis?- kérdeztem mosolyogva.
              -Nem tudtam aludni. Mi a kaja?
              -Bundás kenyér. Kértek??- nézett ránk apa mi meg csak bólogadtunk. 
Reggeli közben sokat beszélgettünk. Amikor befejeztem elmosogadtam a tányéromat és felmentem a szobámba. Megkerestem a telómat és felhívtam Lizát. Tudom, hogy nem vagyunk jóba de nem szeretnék úgy elmenni, hogy haragban vagyunk.
Csörög, csörög, csörög...
              -Igen?- szólt bele végül a telefonba.
              -Szia Liza! Tudnánk beszélni?- kérdeztem meg félve.
              -Mond.
              -Úgy értem személyesen.
              -Hol?
              -A pláza előtt fél óra múlva.-mondtam.

A hajam.

              -Oké. Ott leszek. Szia.- mondta és letette. Elkezdtem öltözködni. A hajam csak a vállamon lógodt le. A telóm betettem a tatyómba és indultam is a megbeszélt helyre. Amikor odaértem a barátnőm már ott volt és várt rám.
              

Ezt vettem fel! :)

-Szia Liza.- köszöntem.
-Szia. Mondjad.
-Szeretném ha kibékülnénk. Nem akarok úgy elmenni, hogy haragban vagyunk.
-Mi?? Hova mennél? Amúgy meg te ne haragudj rám amiért olyan voltam veled.- mondta szomorúan és lehajtotta a fejét.
               -Nem haragszom rád.- mosolyogva mondtam és megöleltem.Viszonozta az ölelést. Így álltunk pár percig, utána meg értetlenül nézett rám.
               -Hova mennél?
               -Háátt... ugye anya meghalt, apa meg kint dolgozik Londonban és nem akar minket itt hagyni ezért mi is kimegyünk vele és ott fogunk élni.- mondtam neki meg elkerekedett a szeme.
               -A..akk...akkor ez-ez azt jelenti, hogy nem találkozunk többé?- dadogott mire én megráztam a fejem.
               -Dehogyisnem én is eljövök meg te is eljössz majd hozzánk és mindig beszélni fogunk órákon át. Ígérem.- ígértem meg és észbe kaptam, hogy miért is idejöttünk.- Tudod azért hívtalak pont ide mert most fogunk vásárolni egy csomó mindent.-mondtam mosolyogva mire mind a ketten elkezdtünk nevetni.
               -Ő istenem mi lenne velem nélküled. 
               -Na megyünk? Nekem holnap dolgom lesz.- mondta Liza.
               -Megyünk már megyünk.- nevettem. Bementünk és átjártuk az összes boltot a plázában. 7 óra körül megéheztünk ezért bementünk az egyik Natso's-ba ahol leültünk egy asztalhoz és rendeltünk kaját. Amíg kihozták beszélgettünk. Én egyszer csak megláttam öt ismerős embert.....

12.fejezet

 http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg

*Dia* 
Este szó szerint álomba sírtam magam. Nem tudom elhinni, hogy Doma szakított velem. Most reggel 7:50 van és én már fent vagyok, az éjjel szinte semmit nem aludtam ezért amikor belenéztem a tükörbe elgondolkoztam azon, hogy érdemes-e nélküle élnem. De amikor meghallottam apa meg Dani hangját egyből tudtam, hogy igen érdemes. Nem szabad csak azért feladnom az életem mert szakított velem a barátom. Amikor megigazítottam magam és felöltöztem lementem a konyhába ahol frissen főtt kávéval fogadott engem apa.
          -Jó reggelt.- köszöntem neki és adtam egy puszit az arcára.
          -Neked is. Hogy aludtál?- kérdezte meg mosolyogva.
          -Nem nagyon tudtam aludni.
          -Történt valami?- kérdezte meg aggódva. 
          -Jó reggel.- jött le Dani álmosan.
          -Jobbat.- köszöntem mire odajött és szorosan megölelt.- Sokkal jobbat érdemelsz.- suttogta a fülembe amitől egy kis mosolyt küldtem felé.
          -Köszönöm bátyó. Szeretlek.
          -Én is szeretlek hugi.
          -Valaki engem is beavatna a dolgokba??- kérdezte apa. Már épp belekezdtem volna amikor csöngettek. Dani ment nyitni az ajtót, én meg elkezdtem mondani apának, hogy miért nem aludtam és miért vagyok szomorú. Már ott tartottam, hogy amikor megnéztem a facebookot nem voltam kapcsiba amikor kiabálásra lettem figyelmes.
           -És mégis mikor akartad neki elmondani?- hallottam meg Dani hangját.
           -Most. Szerinted miért jöttem?- kiabálta Doma. Én erre a mondatra felálltam és odamentem.
           -Mi ez a kiabálás?- kérdeztem a testvéremet. 
           -Csak VALAKI- utalva ezzel Domára- nem bírja elfogadni, hogy nem engedem neki azt, hogy még egyszer bántsa a hugomat. 
           -Dia beszélhetnénk?- kérdezte tőlem Doma.
           -Mit kellene beszélnünk azt, hogy miért mentél el, hogy miért vagyok egyedülálló és azt, hogy miért sírtam át az egész éjszakát??- már majdnem kiabáltam. Mikor befejeztem legördült egy könnycsepp az arcomon.
           -Kérlek hallgass meg. Beszéljük meg ezt az egészet. Én szeretlek és szeretni is foglak kérlek bocsáss meg nekem.
            -Doma fogd fel, hogy én nem akarok veled beszélni, nem akarok tőled semmit. Szia.- mondtam és azzal a lendülettel be is csuktam az ajtót. A szememből kicsordult pár könnycsepp, amit letöröltem de jött utána a többi. Nekidőltem az ajtónak és lecsúsztam. Dani leült mellém és magához ölelve próbált nyugtatni. 
             -Mi történt? Mi a baj kicsilány?- jött ide hozzánk apa.
             -Szakítottak.
             -Héééé gyere ide egy fiú miatt nem kell sírni. Meg amúgy is nemsokára megyünk ki Londonba és ott lesznek sokkal helyesebb fiúk nyugi.- vigasztalt apa mire elmosolyodtam- na ezt szeretem én, ha mosolyogsz. Amúgy van számodra egy meglepetésem.
             -Milyen meglepetés?- csillant fel a szemem mire elnevettük magunkat.
             -Gyere a garázsba van.- fogta meg a kezem apa és elkezdett húzni maga után a garázsba.- Hallottam, hogy néha szoktál motorozni jól hallottam??
             -Aha de ez, hogy jön ide?? És mi az??- kérdeztem amikor egy hatalmas dobozt láttam meg a garázs közepén.- Csak nem...??
             -De-de.- bólogatott apu.- Nyisd ki!- odamentem a dobozhoz és meghúztam a szalagoz, mire a doboz kinyílt és ami benne volt az egy alom.
             -Ez...ez..ez az enyém??- kérdeztem meg apát miközben megnéztem közelebbről is a motort.

-Csak a tiéd. Nem próbálod ki?- kérdezte meg apa mire én odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.-adtam neki egy nagy cuppanós puszi.
-Szívesen.- mondta, odaadta a kulcsokat és bement.
-Jössz megyünk vele egy kört?
-Ki nem hagynám.- elmentünk átöltöztünk motoros ruhába és elmentünk motorozni. Sokáig kint voltunk 11óra felé értünk haza. A motort betoltam a garázsba és bementem Dani már bent volt és éppen ment a fürdőbe. Apa meg már rég aludt ezért én is elmentem fürödni ( még jó, hogy két fürdőnk van). Felöltöztem a pizsimbe és eltettem magam másnapra. 

11.fejezet

*Dia*
Ahogy megláttam nem hittem a szememnek. Nem más állt az ajtó előtt mint az apám.
         -Szia kincsem.- mondta mosolyogva. 
         -Apa....- mosolyogtam de egy könnycsepp legördült az arcomon. Ezt apa is észrevette és szorosan átölelt mire még jobban elkezdtem sírni.- Ssssshhh.... Ne sírj kicsim minden rendben lesz.- mondta és megpuszilta a fejem búbját.
         -Annyira hiányoztál. Amúgy gyere beljebb nyugodtam Dani most nincs itthon de szerintem hamarosan jön.- mondtam neki és leültünk a kanapéra.- Hogy-hogy hazajöttél? 
         -Dani hívott, hogy mi történt....anyával.- mondta én meg majdnem elsírtam magam, de nem tettem nem szabad sírni erősnek kell látszódnom. Sokat sírtam és tudom, hogy még sokat fogok de most nem lehet.
         -Tudod én is akartalak hívni de......de egyszerűen nem voltam rá képes. Annyira hiányzik, olyan rossz nélküle.- mondtam és apa átölelt szorosan. 
         -Kicsim van egy jó hírem számodra.- mondta mosolyogva.
         -És mi lenne az?
         -A temetés után kiköltöztök hozzám Londonba és beíratlak ha szeretnéd egy divattervező suliba.- ahogy ezt kimondta felugrottam és elkezdtem ugrálni a kanapén. Ezen nagyon jót nevetett apa. Fel állt én meg ráugrottam.
         -Na akkor mit mondasz?
         -Hát persze, hogy igen. Igen igen igen.- még beszélgettünk kb. fél órán keresztül mikor azt hallottuk, hogy nyílik az ajtó. Odanéztünk és megláttuk Danit meg Domát. Apa és a barátom kezet fogtak egymással és bemutatkoztak.
         -Milyen volt a futás? Merre futottál?- kérdeztem meg Danit mosolyogva.
         -Jó volt. Itt a suli körül futottam pár kört. De mi ez a nagyon jó kedv???
         -Hát apa úgy döntött, hogy anya temetése után...- egy kis hatásszünet-..... kiköltözünk Londonba és ott divattervező suliba fogok járni.- mondtam még mindig mosolyogva. Dani ránézett apára és megkérdezte.
         -Apa ez most komoly? Komolyan elmegyünk innen?- kérdezte meg hitetlenkedve.
         -Igen hiszen nem hagyhatlak itt titeket csak úgy felügyelet nélkül. Vigyázni kell még valakinek rátok, és én a munkám miatt nem maradhatok.- mondta. Ekkor jutott eszembe, hogy én még nem is tudom, hogy mit dolgozik apa.
          -Amúgy apa hol is dolgozol?
          -Menedzser vagyok. Gondolom ismered a One Directiont?- kérdezte mire bólintottam. Nem mondta tovább de nem is kellett leesett, hogy mit akart mondani.
          -Ez ez ez most ko..komoly? Te vagy a One Direction- nek a menedzsere?- nem hittem a fülemnek, az apám a híres brit fiúbanda menedzsere, akik az én kedvenceim is egyben.
          -Igen én vagyok a menedzserük.- ahogy kimondta felugrottam és megöleltem olyan szorosan ahogy csak tudtam. Amikor elengedtem odamentem a bátyámhoz és őt is megöleltem és megkérdeztem, hogy a barátom hova tűnt.
           -Doma hol van, mikor ment el?
           -Akkor ment el amikor mondtad, hogy kimegyünk Londonba apával.- tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége ezért felhívtam, de nem vette fel. Küldtem neki egy üzit hátha elolvassa és vissza ír. Mondtam apáéknak, hogy felmegyek a szobámba, ha lesz kaja szóljanak. Féltem, nagyon féltem attól, hogy ezek után már nem leszünk együtt. Én szeretem Domát és mindig is szeretni fogom akkor is ha ő már nem szeret. Éppen ezen gondolkodtam miközben felmentem twitter-re meg facebook-ra. Nagyon elszomorodtam amikor a családi állapotom egyedül álló volt........

10.fejezet

*Dia*
         -Na miért is nem jöttetek suliba?- kérdezte meg sokadszorra.
         -Hát azért nem mentünk mert...mert anyának balesete volt.- mondta a sírás határán.
         -És ezért nem jöttetek suliba???- kérdezte felháborodottan.
         -Igen azért, meg azért is mert élet-halál között fekszik bent a kórházba.- már majdnem ordítoztam vele amiért ezt merte mondni.- Hát tudod mit? Menyél innen kifelé és többet ne is szóljál hozzám.- na most már ordítottam. Liza felállt és elment. Kikísértem az ajtóig, amikor becsuktam nekidőltem és lecsúsztam. Ahogy lecsúsztam elszakadt a cérna. Elkezdtem sírni. Egy ideje már biztos ott ülhettem amikor azt vettem észre, hogy jönnek Daniék. Felálltam és a kanapéhoz mentem és leültem. 
          -Megjöttünk!- mondta Dani.- Liza elment?
          -El.
          -Mi történt?- kérdeztek egyszerre és odajöttek hozzám. Dani leült mellém, Doma meg le guggolt elém.
          -Megkérdezte, hogy miért nem mentünk suliba én meg elmondtam neki, hogy anyának balesete volt és erre elkezdett kiabálni, hogy most komolyan ezért nem megyünk. Én elmondtam neki, hogy anya élet-halál között fekszik a kórházba és utána mondtam, hogy inkább menjen el és ne is szóljon hozzám. Elment, én az ajtóig kísértem és amikor becsuktam eltört a mécses és elegem volt és...és addig sírtam ameddig ti nem jöttetek.- mondtam és megint elkezdtem sírni. Dani átölelte a vállam és nyugtatott, Doma meg a térdemet simogatta és azt mondogatta, hogy minden rendben lesz és ne sírjak. Amikor már lenyugodtam megkérdeztem Bátyót, hogy hol volt.
            -Amúgy hol voltál?? 
            -Hát tudod a kórházból hívtak, hogy.......hogy anya...anya meghalt.- mondta. Egyszerűen nem bírtam felfogni.
            -Nem nem nem nem ez nem lehet nem.- sírtam és ordítottam. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy már nincs köztünk. Hirtelen felálltam és felrohantam a szobámba. Az ajtót erősen becsaptam, nekidőltem és lecsúsztam ülésbe. Csak sírtam és sírtam.

*Dani*
    Diaék még nincsenek itthon ezért elmegyek anyához a kórházba. Ahogy beültem a kocsiba megszólalt a telefonom.
            -Igen tessék?
            -Jó napot kívánok. A kórházból hívom. Rossz hírt kell közölnöm betudna jönni a kórházba?- kérdezte anya kezelőorvosa.
            -Persze éppen most akartam indulni.
            -Rendben várjuk.- mondta mire leraktam. Ahogy beértem a kórházba felmentem anya kórterméhez. A kórterem előtt a kezelőorvos állt. Odamentem hozzá és kezet fogtunk.
            -Mi történt?- kérdeztem meg.
            -Sajnáljuk de nem bírtuk megmenteni az édesanyját. Őszinte részvétem.- mondta és elment.
Nem tudtam felfogni, hogy már nincs köztünk. Leültem a székre, az arcomat a tenyerembe temettem és fiú létemre de elkezdtem sírni. Amikor már egy kicsit lenyugodtam elindultam haza. Domával egyszerre értünk oda. 
             -Mi történt?- kérdezte aggódva.
             -A kórházból jövök és....és anya me...meghalt.- mondtam és bementünk. Dia éppen a kanapén ült.
             -Megjöttünk!- mondtam.-Liza elment?
             -El.
             -Mi történt?- kérdeztük szinte egyszerre és odamentünk hozza. Ahogy elmondta megkérdezte, hogy hol voltam.
             -Hát a kórházból hívtak és bementem. Amikor odaértem felmentem anya szobájához és vártam a kezelőorvost, hogy miért hívott. Amikor odajött tök bunkón közölte, hogy.... hogy anya... anya már nincs köztünk.- ahogy ez kimondtam Dia elkezdett tiltakozni.
             -Nem nem nem nem ez nem lehet neeeeem.- teljesen kiborult. Felszaladt az emeletre és erősen becsapta az ajtót. 
             -Felmenjek hozzá?- kérdezte Doma.
             -Nem majd én felmegyek. Ha valami kell szolgáld ki magad nyugodtan.- mondtam és elindultam fel Diához amikor az ajtóhoz értem vártam egy kicsit és bekopogtam. Benyitottam, Dia az ágyon feküdt és sírt. Odamentem és lefeküdtem mellé. Odafordult hozzám én pedig szorosan magamhoz öleltem. Így voltunk kb. 10 percig amikor azt vettem észre, hogy Dia elaludt. Lassan felkeltem az ágyról vigyáztam nehogy felkeljen, betakartam és lementem Domához aki a tv-t nézte. Amikor észrevette, hogy lejöttem elkezdett kérdezősködni.
              -Hogy van?
              -Most éppen alszik. Valamennyire megnyugodott azért.- mondtam és lehuppantam mellé a kanapéra és megkérdeztem tőle amit már nagyon rég megakartam kérdezni.- Amúgy milyen a kapcsolatod vele? Jól kijöttök? 
              -Minden rendben van és remélem, hogy rendben is lesz mert én nagyon szeretem Diát és nem akarom elveszíteni. Amióta együtt vagyunk sokkal jobb a kedvem meg ahogy észrevettem az övé is jobb.- mondta mosolyogva és folytatta.- És te nem akarsz barátnőt??
              -De, csak még várok a megfelelőre.- egyetértően bólintott.
              -Nekem lassan mennem kell a stúdióba. De délután majd jövök.- mondta és felállt, elment az ajtóhoz felvette a cipőjét és elment. Én néztem tovább a tv-t. Kapcsolgattam össze-vissza de semmin nem volt semmi érdekeset nem láttam benne ezért lekapcsoltam. Pár percig gondolkoztam, hogy mit csináljak végül arra a döntésre jutottam, hogy kimegyek egy kicsit futni. gyorsan felszaladtam és felvettem ezt:

Felvettem és írtam egy levelet Diának, hogy 
        "Elmentem futni ha valami baj van hívj. xx Dani"











*Dia*
  Miután felkeltem lementem megkeresni Danit, de sehol sem láttam és ekkor észrevettem egy cetlit amin az állt, hogy elment futni ha valami van hívjam. Bementem a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset és elgondolkoztam, hogy most hogyan tovább. Hiszen már anya nincs sajnos apa meg kint van Londonba, mondjuk suli végén megyünk ki hozzá de az még három hét. Ahogy ezen gondolkoztam leültem a nappaliba a fotelbe és bekapcsoltam a tv-t. Épphogy megettem a szendvicset kopogtak az ajtón. Felálltam, odamentem kinyitottam és nem hittem a szememnek.......
         

9.fejezet

*Dia*
Ahogy bementünk az ajtón leesett az állam. Volt ott egy csomó ruha, egy zongora, egy gitár, voltak ott mikrofonok is és egy tükrös asztal.
         -Ez az én kis világom, a zene. Egyszerűen imádom a zenét nem tudok nélküle élni.- mondta, én meg még mindig meglepetten nézelődtem.
         -Húúúú.....ez nagyon király.- mondtam neki és odamentem a gitárhoz.- Szabad?- kérdeztem meg.
         -Persze.- mondta én meg elvettem a gitárt és elkezdtem egy kicsit játszani. Csak úgy jöttek a hangok, és azon kaptam magam, hogy a dallam egy kicsit lassú ezért elkezdtem énekelni egy szerelmes számot.

 When I first saw you I never thought I'd feel so for someone but once you've opened it in front of the gate. It was the gateway to love. ( Mikor először megláttalak nem hittem volna, hogy egyszer így fogok érezni valaki iránt de te mégis kinyitottad előttem a kaput. Ez a szerelem kapuja volt.)
I often dreamed about what it would Hitting the morning with you, how can a kiss. Now you have to know what these feelings I'm feeling a lot better because you're with me, and that's a relief. (Sokszor álmodtam rólad, arról, hogy milyen lenne veled kelne reggelente, hogy milyen lehet a csókod. Most már, hogy tudom, hogy milyenek ezek az érzések sokkal jobban érzem magam mert velem vagy és ez megnyugtat.)- énekeltem.
 Amikor végeztem letettem a gitárt és odamentem Domához aki mosolygott.
           -Nem is mondtad, hogy tudsz gitározni.
           -Hát most már tudod. Amúgy milyen volt?- kérdeztem izgatottan.
           -Szerintem nagyon jó volt, sőt nagyon is jó volt.- mondta és átölelt. Olyan jól esett ez az ölelés és az, hogy meghallgatott. 
           -Hát ha már a zenénél tartunk én is mutatok neked valamit.- mondta és elvette az egyik gitárt és elkezdett játszani rajta. Nagyon jól csinálta, és nagyon tetszett nekem. Amikor végzett letette a gitárt én meg odamentem hozzá és beleültem az ölébe és átkaroltam a nyakát. 
           -Nagyon ügyes vagy.- mondtam és adtam neki egy puszit.
           -Köszönöm a puszit is meg a bókot is.- mondta én meg hosszasan megcsókoltam. Amikor elváltunk egymástól a telóm csörgésére lettem figyelmes. Liza hívott.
           -Szia.- köszöntem vidáman.
           -Szia. otthon vagy?
           -Most nem de mindjárt hazaérünk.
           -Kivel vagy?
           -A barátommal.
           -Jaaaa, jó egy 10 perc múlva ott vagyok nálatok. Siessetek
           -Oké akkor indulunk is. Szia.- mondtam és leraktuk. Szomorúan néztem Domára.
           -Mennünk kell Liza 10 perc múlva ott van nálunk.- nem nagyon örültem, hogy el kell mennünk innen de meg ígértem Lizának, hogy elmondok neki mindent. Doma észrevette, hogy szomorú vagyok ezért megcsókolt. 
           -Máskor is eljövünk ide oké? De most menjünk mert Liza ki fog akadni.
           -Rendben, menjünk.- felálltunk és elindultunk haza. Amikor hazaértünk Liz már ott ált és várt ránk.
           -Szia. Nincs itthon Dani?- kérdeztem meg Liztől.
           -Sziasztok. Nincs, vagyis nem nyitott ajtót.
           -Mióta vársz?- kérdeztem és kinyitottam az ajtót. Ahogy bementünk levettük a cipőket és leültünk a kanapéra.
           -Na mesélj csak miért is nem jöttetek suliba?
           -Bocsika de én most megyek beszéljétek meg később beszélünk.- mondta Doma és elindult kifelé.
           -Hova mész?
           -A stúdióba ott hagytam a telóm, utánna meg elmegyek veszek itthonra kaját.- mondta és kaptam tőle egy kis csókot.
           -Jó majd beszélünk szia.
           -Sziasztok.
           -Helló. Na miért nem jöttetek?............
       

8.fejezet

*Doma*
Amíg Diára vártam bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem nézni egy filmet. Nem sokkal Dia is jött és elkezdtük nézni a filmet. Egy negyed óra múlva azt vettem észre, hogy Dia már alszik ezért adtam egy puszit a feje tetejére, lekapcsoltam a tv-t és én is elaludtam.

*Dia*
Reggel arra keltem, hogy csörög az óra. Ugye most hétfő van és menni kell suliba. Doma még mindig itt aludt mellettem. Nem volt szívem felkelteni ezért óvatosan felkeltem és lementem a konyhába. Dani már fent volt és éppen kávét csinált.
         -Jó reggelt.- köszöntem kómásan.
         -Jó reggel, hogy aludtál?
         -Egész jól. Dani muszáj most menni suliba nem lehet csak az után, hogy anya felépült?
         -Hát tudod ezen én is gondolkodtam már, és arra jutottam, hogy 2 hétig nem kell menni ha addig nem gyógyul meg anya. De utána mész oké?- kérdezte mire bólintottam és átöleltem. 
         -Na én vissza megyek aludni még egy kicsit.
         -Rendben.- mondta és megpuszilta a homlokom. Felmentem lefeküdtem az ágyra és próbáltam vissza aludni de nem nagyon ment ezért a kezembe vettem a laptopot és felmentem twitterre de nem volt semmi különös ezért le is mentem. Nézelődtem még a gyakori kérdéseken. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Doma ébredezik ezért letettem a szekrényre a laptopot és lecsúsztam mellé, hogy egy szintbe legyünk. Ahogy kinyitotta a szemét elmosolyodtam amit viszonzott.
          -Jó reggel.- mondtam és adtam neki egy puszit a szájára.
          -Jó reggel. Régóta fent vagy?
          -Hát egy kis ideje. 
          -Nem mész suliba?
          -Nem Dani azt mondta, hogy nem kell mennem max. 2 hétig. De utána már kell. Addig is legalább többet tudunk együtt lenni.- mondtam neki mosolyogva.
          -Hát az nagyon jó lesz mert már úgy sincs sok a suliból. Tényleg hány hét van még hátra?
          -3 hét. Úgyhogy már csak egy hetet fogok menni.- ahogy ezt kimondtam megcsörrent a telóm.- Jött egy üzim Lizától.
          -Mit ír benne?
          -Azt mondja, hogy miért nem mentem suliba és azt, hogy majd suli után átjön. 
          -Értem. Hány óra?
          -8 múlt.
          -Nincs kedved elmenni valahova reggelizni?
          -De mehetünk csak adj egy fél órát.- mondtam, majd eszembe jutott, hogy csak a tegnapi ruhája van itt.- Majd megkérem Danit, hogy adjon valami ruhát oké?
          -Jó.- mondta én meg megkerestem bátyust és kértem tőle ruhát. Mondtam neki hogy vigye be neki én meg elmegyek öltözni, és a hajamat is megcsináltam. Ma nagyon jó idő lesz ezért rövid gatyát vettem fel. Ahogy visszamentem volna a szobámba meghallottam, hogy Dani Domával beszél ezért hallgatóztam egy kicsit.
          -Ugye tudod, hogy ha megtudja a sajtó, hogy Dia valójában ki nagy baj lesz és ez nem kell senkinek.- mondta Dani.
          -Igen tudom és ha rajtam múlik soha nem fogják megtudni. Ígérem.
          -Rendben. Amúgy mi a programotok mára?
          -Hát először elmegyünk reggelizni utána meg megmutatom Diának a stúdiót.
          -Jó ötlet, de vigyázz rá! Ja és egyszer én is tudni szeretném, hogy-hogy nyomod.- mondta Dani mire elnevették magukat. Lépteket hallottam ezért úgy tettem mintha csak most jöttem volna ki a fürdőből.
          -Jól nézel ki.- mondta Dani.
          -Köszi. Vittél Domának ruhát?
          -Igen. 
          -Jó köszi. Ja Dani suli után átjön Liza. 
          -Oké.- mondta és lement, én meg bementem a szobába ahol a barátom éppen vette le a felsőjét. Amikor levette odamentem hozzá és adtam neki egy puszit a szájára. Egy kicsit meglepődött de utána elmosolyodott.
          -Ezt miért kaptam?- kérdezte és átkarolta a derekam, én meg a nyakánál összekulcsoltam a kezem.
          -Talán baj? Nem tetszett?
          -Dehogy baj sőt inkább nagyon is jó volt. Tudod eddig nem nagyon mondogattam de mostantól egyre többször fogom mondani. SZERETLEK.- mondta és megcsókolt. Ahogy elváltunk egymástól elmosolyogtam.
          -Én is szeretlek.- mondtam és még egyszer szorosan átöleltük egymást és hagytam, hogy felvegye a felsőjét. Ahogy felvette elindultunk reggelizni. Útközben sokat beszélgettünk és nevettünk. Kézen fogva sétáltunk be egy nem annyira elegáns étterembe. Rendeltünk, én egy salátát, ő pedig egy pizza szeletet. Reggeli után elmentünk sétálni.
           -Dia szeretnék neked mutatni egy olyan helyet ahol nagyon sokat szoktam lenni.- mondta és bementünk egy szúdió szerűségbe ahol nem volt annyira sok ember.
           -Ez itt az én kis stúdióm.- mondta és körbevezetett. Nagyon sok ajtó volt és egyre több ember.
körbevezetett és utána bementünk egy ajtón amire az ő neve volt írva........  



          

7.fejezet

*Dia*
       -Az anyja... súlyos agyrázkódást szenvedett ezért meg kellett műteni. A műtét szerencsére jól sikerült.- mondta az orvos mire megnyugodtam.
       -És mikor lehet bemenni hozzá?- kérdezte Dani.
       -Most átviszik majd egy külön kórterembe ahol pár napig bent kell lennie és ott nem lehet meglátogatni.
       -Rendben. Köszönjük.- mondtam szomorúan. A doki elment mi pedig még maradtunk egy órán keresztül anya kórterme előtt de én már majdnem nem nagyon bírtam fent maradni és ezt a fiúk is észrevették.
        -Szerintem menjünk haza.- javasolta Dani.
        -Nem én még maradni akarok.- tiltakoztam még mindig anyát nézve. Doma odajött hozzám, hátulról átölelt és a fülembe súgta.- Gyere menjünk haza. Pihenned kell, az orvosok meg úgyis szólnak ha valami történik.
         -Rendben. De csak akkor ha velem alszol ma.- mondta Domának mire bele egyezett és adott egy puszit a számra.- Mehetünk.- mondtam Daninak mire felállt és elindultunk. Hazafelé az út csendesen telt el. Mikor hazaértünk elmentem letusolni. Ahogy végeztem a tusolással eszembe jutott, hogy a pizsimet nem hoztam be ezért a törülközőt magam köré tekertem és kimentem a szobámba Doma az ágyon ült és tvzett. Ahogy észrevette, hogy nincs rajtam csak a törülköző elmosolyodott. Amíg a szekrénybe kerestem a ruhát egy kicsit lehajoltam és a törülköző egy kicsit feljebb csúszott és már majdnem ki volt belőle a fenekem. Ezt direkt csináltam és ezt ő is észrevette mert nem nagyon bírtam nem kuncogni rajta egy kicsit, ezért odajött hozzám hátulról felemelt és lerakott az ágyra és felém hajolt. Elkezdte a nyakam csókolgatni és egyre feljebb haladt amíg el nem érte a szám. Heves csókolózásba kezdtünk amit én szakítottam meg mert már alig kaptam levegőt.
          -Na..., hogy tetszett?- kérdezte lihegve.
          -Na..nagyon tet..tetszett.- mondtam mosolyogva. És változtattam a helyzeten, én kerültem felülre és most én kezdtem el csókolgatni de amikor felértem a szájához csak egy kis csókot nyomtam rá és gyorsan leugrottam róla.

A pizsim.

          -Felöltözök mert fázok és fojtatjuk ígérem.- ígértem meg neki és a pizsimmel együtt elindultam a fürdőbe. Mikor visszaértem Doma az ágyon feküdt alsógatyába és várt rám. Odamentem és lefeküdtem mellé és elkezdtünk nézni egy filmet. A címét nem tudom de nem is baj mert a film negyedénél elaludtam.

6.fejezet

*Dia*
       -Igen...- fojtattam volna ha nem csörren meg a telóm. A kijelzőjén Dani nevét olvastam ezért felvettem.
       -Szia. Mondjad.- köszöntem neki.
       -Dia baj van.- mondta de nem tudta elmondani mert elkezdett sírni. Innen tudtam, hogy tényleg nagy baj lehet mert ő nem szokott csak úgy sírni.
       -Mi a baj? Mi történt? Otthon van valami?
       -Anya... Anya balesetet szenvedett és most küzdenek az életéért. Gyere be a kórházba, de vigyázz magadra.- mondta és lerakta. Felsem fogtam amit mondott csak álltam ott egy helybe és nem törődtem semmivel. Doma látta, hogy valami baj van ezért odajött hozzám átölelt és lágyan megkérdezte, hogy mi történt.
        -Dia mi történt? 
        -Anya....anya balesetet szenvedett.- és nem bírtam tovább elkezdtem sírni. Csak sírtam miközben Doma vigasztalt.
        -Csssssss. Nem lesz semmi baj. Gyere elmegyünk a kórházba.- mondta megfogta a kezem és a kocsijához mentünk. Beszálltunk és elindultunk. Szerencsére nem volt messze a kórház ezért hamar odaértünk. Bementünk a portán megkérdeztük, hogy hol találjuk meg anyát. Felmentünk a 3. emeletre és megláttuk Danit, aki a széken ült a térdén könyökölve. Ahogy közelebb mentünk hozzá észrevett minket, felállt és szorosan átölelt. Én megint elkezdtem sírni de megnyugtatott, hogy minden rendbe fog jönni nem lesz semmi baj. Ahogy kimondta ezeket a szavakat egy kicsit lenyugodtam. Kb. fél órát vártunk még és kijött egy doki.
        -Jó napot.- köszöntünk.
        -Jó napot. Maguk Barbara hozzátartozóik?
        -Igen én vagyok a lánya Sólyom Diána. Ő meg itt a bátyám Sólyom Dániel. Hogy van az anyám?
        -Az anyja......

5.fejezet

*Dia*
Reggel amikor felkeltem Dani már nem volt ott mellettem. Felkeltem kimentem a fürdőbe és felöltöztem meg megcsináltam a hajam.

 Mire kimentem a fürdőből Dani már az ágyamon ült és laptopozott. Mikor észrevette, hogy jövök felnézett és köszönt.
      -Jó reggelt.-mondta. Odamentem az ágyhoz és adtam neki egy puszit.
      -Jó reggelt. Mióta vagy fent?
      -Nem olyan rég óta. Amúgy jó, hogy jössz mutatni akarok valamit.
      -Mit?- kérdeztem és lehuppantam mellé mire fojtatta.
      -Apa küldött egy üzenetet. Az áll benne, hogy mit szólnánk hozzá ha a szünetbe kimennénk hozzá Londonba.- ahogy ezt kimondta nem gondoltam semmire csak elkezdtem sikoltozni meg ugrálni.
         -Ezt vehetem egy "Szívesen kimegyek veled apához"-nak?
         -Igen igen igen.
         -Rendben akkor megmondom apának, hogy ha minden rendben lesz akkor megyünk ki hozzá oks?
         -Oké. De anya mit fog hozzá szólni? És mi lesz Domával meg Krisztával?- kérdeztem aggódva. (Kriszta Dani csaja.)
         -Nem tudom még nem de majd kitaláljuk, hogy mi legyen oké? Minden rendben lesz igéren.
         -Jó hiszek neked de csak azért mert szeretlek.- ahogy kimondtam megcsörrent a telóm. A kijelzőn Doma neve volt ezért örömmel vettem fel.
     -Szia!- köszöntem boldogan.
     -Szia!- köszönt. A hangjában szomorúságot hallottam ezért megkérdeztem, hogy mi a baj.
     -Mi a baj, történt valami?- kérdeztem aggódva.
     -Tudnánk találkozni?
     -Persze. Hol?
     -A parkban a tónál félóra múlva.
     -Oké ott leszek. Szia.- köszöntem el és leraktam a telefont és készülődni kezdtem. Dani észrevette, hogy valami baj van.
     -Mi történt? Ki volt az?
     -Doma volt és azt mondta, hogy találkozzunk félóra múlva a parkban. Valami baj lehet mert hallottam a hangján, hogy nincs minden rendben. Megyek is. Szia.- köszöntem el és elindultam mert a park sietve is több mint fél órára volt tőlünk. Amikor kiértem az ajtón hallottam, hogy Dani utánam szólt.
     -Dia! Dia várj elviszlek motorral gyere.- mondta és nyújtotta felém az egyik sisakot. Elvettem, ő beindította a motort felültem mögé és már mentünk is. 25perc múlva már ott voltam és vártam a barátomra. Ahogy vártam elgondolkoztam rajta, hogy vajon mi olyan fontos, hogy nem lehet telefonon megbeszélni és ami miatt ilyen szomorú volt a hangja. Nem telt el sok idő és már jött is.
     -Szia!- felálltam, megöleltem és adtam neki egy szájra puszit amitől jobb kedve lett.
     -Szia.
     -Miért kellett idejönni? Talán valami baj van?- tettem fel a kérdéseket aggódva.
     -Hát tudod a nyárral kapcsolatban... nem leszek itthon a szünetbe mert kimegyünk Londonba a nagyszüleimhez.- mondta szomorúan mire elmosolyodtam, megfogtam a kezét és a szemébe néztem.
     -Tudod én se leszek itthon a szünetbe.- mondtam mire kérdőn nézett rám.
     -Hova mész?
     -Danival megyünk ki apához Londonba.- ahogy ezt kimondtam nagyon megörült, hogy együtt lehetünk a szünetben is még ha nem is itthon hanem messze innen de együtt ez számít csak.
     -Ez nem lehet igaz. Komolyan jöttök ki ti is?
     -Igen...- fojtattam volna ha nem csörren meg a telóm....
   

     

4.fejezet

*Liza*

Amikor Dia elmondta, hogy ő nem is az akinek mondta magát egy kicsit haragudtam rá, de minután elmondta, hogy miért tartotta ezt titokba egyből rájöttem, hogy én is ezt tettem volna a helyébe. 

*Dia*

Reggel arra keltem, hogy valaki kopog az ajtómon.

        -Gyere be!- mondtam még kómásan. Ahogy nyílt az ajtó bejött rajta Doma. nagyon meglepődtem, hogy ő itt van és ezt ő is látta rajtam.

        -Jó reggelt királylány.- köszönt

        -Jó reggelt.Te, hogy-hogy itt vagy?

        -Dani engedett be. Amúgy azért jöttem, hogy van-e valami dolgod délutánra mert ha nincs eljönnél velem sétálni?

        -Hát nincs semmi dolgom ezért szívesen elmegyek veled.- mondtam mosolyogva.- Gyere ülj le.- mutattam magam mellé az ágyra. Leült én meg adtam neki egy puszit a szájára mire elmosolyodott.

        -Ez nagyon tetszett.- mondta és ő is adott egyet.

        -Nekem is tetszik. Amúgy mikor indulunk?

        -Hát nem is tudom 3óra felé jó lesz? 

        -Nekem jó. Hány óra?

        -Fél 1.- mondta én meg egy kicsit meglepődtem, hogy eddig aludtam.

        -Segítesz rucit választani?- kérdeztem és kiugrottam az ágyból. A kérdésemre csak bólintott és elindultunk a szekrény felé. Hosszas keresgélés után erre az összeállításra jutott a döntés:

 Elmentem a fürdőbe és felöltöztem. Mire kész lettem Doma éppen a fényképalbumot nézegette ami a könyvespolcomon volt. Ahogy meglátott elmosolyodott.

       -Gyönyörű vagy.- jött oda hozzám és kaptam tőle egy puszit.

       -Köszönöm.- pirultam el egy kicsit.-Indulhatunk? Amúgy me legyünk sokáig mert 5től edzésem van.- mondtam neki egy kicsit szomorúan.

        -Milyen edzés?- kérdezte meg.

        -Tánc. Imádok táncolni. Tudod mit ha van kedved el is kísérhetsz.- mondtam neki 

        -Szívesen elkísérlek, ha jó akkor úgy megyünk, hogy séta után egyből oda oké?

        -Jó akkor összekészítem a cuccomat és mehetünk is.

       -Rendben. Segítsek? 

       -Persze gyere.- mondtam mosolyogva és előkerestem a táskát amit vinni szoktam edzésre. Kivettem a táncszerkómat amit Doma szépen beletett a táskába. Elindultunk. Útközbe nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk. Olyan volt mintha 1000éve ismernénk egymást. Elmentünk egy parkba, dobáltunk a tóba követ, leültünk a fűbe és egymáshoz bújtunk. Nagyon romantikus volt amíg meg nem láttuk az időt.

       -Mennünk kell mert elkések.- mondtam szomorúan Domának aki megnézte az időt és már fél 5 volt. Elindultunk és a rövidebb úton 4:55re odaértünk. Bementünk, köszöntünk mindenkinek és bemutattam mindenkinek Domát és kezdtünk. Elég sokáig voltunk. Amikor vége lett az edzésnek elindultunk haza. Útközben elég sokat beszélgettünk és egyre többet tudtunk meg egymásról. Amikor elértünk hozzánk megkérdeztem Domát, hogy nincs-e kedve bejönni de azt mondta, hogy mennie kell haza, ezért elbúcsúztunk és én bementem Doma meg hazament. Anya már aludt de Dani még fent volt ezért köszöntem.
        -Szia.- köszöntem és lehuppantam mellé a kanapéra.
        -Szia, milyen volt az edzés?
        -Fárasztó.- mondtam és a vállára hajtottam a fejem mire adott rá egy puszit.
        -Menj fürödj le és menj aludni.
        -Te is gyere velem aludni.- mondtam neki és elindultam a szobám felé. Elmentem megfürdeni, mire visszaértem a szobába Dani már várt. Odamentem és ledőltem.
        -Jó éjt!- mondta Dani és átkarolt, majd nyomott egy puszit a fejemre.
        -Neked is!- mondtam és már aludtam is.

3.fejezet

*Dia*
Amikor ezt a mondatot kimondta nem hittem a fülemnek. Hihetetlenül örültem, hogy az a fiú aki tetszik nekem megkérdezi tőlem, hogy lennék-e a barátnője. 
        -Hát nem is tudom. Te jövőre már nem ide fogsz járni és nem tudom, hogy elbirnán viselni engem.- mondtam. Ahogy kimondtam elszomorodott. -De, ha meg ígéred, hogy Miatta nem hagysz el akkor.....- egy kis hatásszünet. -Igen!- ahogy kimondtam ezt a szót felkapott és megpörgetett a levegőbe.
         -Már azt hittem, hogy soha nem fogod kimondani.- mondta mosolyogva.
         -Szeretek mindent jó meggondolni mielőtt kimondom. 
         -Én meg TÉGED szeretlek.- mondta én meg elpirultam. Ezt ő is észrevette ezért magához húzott és szorosan átölelt.- Mikor mondjuk el nekik?-mutatott a többiek felé.
         -Még szerintem ne mondjuk el egy ideig nekik. Ha meg megkérdezik, hogy mi volt ez az egész akkor mondjuk azt, hogy...- na itt elakadtam nem tudtam, hogy mit mondjak.- ...hogy jó barátok lettünk és ennyi.
         -Nem hiszem, hogy el fogják hinni.
         -Nem baj ha nem hiszik el akkor nem hiszik el, ennyi.- mosolyogtam rá biztatóan.
         -Rendben. Oda megyünk hozzájuk?
         -Aha.- elindultunk. Mire odaértünk úgy tettek mint ha mi sem történt volna.
         -Miről beszélgettetek?- kérdezte Botond.
         -Semmi különösről, és ti?- kérdezte Doma.
         -Ááá csak úgy mindenről, hogy ki hova megy tovább meg a tanulásról, hogy milyen nehéz meg ilyenek. - válaszolt Liza.
         -Ahha oké.- válaszoltam neki mert nem hittem, hogy pont ők pont a suliról fognak beszélni.
         -Liz jössz Danihoz??
         -Minek?
         -Mert kérdeznem kell tőle valami fontosat.
         -Oké megyek.
         -Sziasztok fiúk később még talizunk.- mondtuk szinte egyszerre. Elmentünk megkeresni Danit és persze ott volt ahol mindig a kis udvaron.
         -Dani gyere egy kicsit létszi.
         -Mondjad hugi.- mondta mosolyogva.
         -Megtaláltak!- mondtam a sírás határán.
         -Hogy mi???- kérdezte idegesen.- Honnan tudod?
         -Láttam őket errefelé. Itt mentek el az úton miközben Domával beszélgettünk.- mondtam és egy könnycsepp folyt végig az arcomon amit Dani egyből le is törölt.
         -Ne sírj minden rendben lesz ígérem.- mondta és átölelt. Na nekem ennyi kellett, és kitört belőlem a zokogás.- Cssssssss, ne sírj hallod nyugi.
         -Hogy nyugodjak meg amikor bármikor-bárki megtudhatja??- kérdeztem már majdnem, hogy ordítva.
         -Nem fogják megtudni ha rajtam múlik nem, ígérem nem hagyom, hogy megint botrány legyen. Becsület szavamra.- ígérte meg Dani.
         -Annyira szeretlek.
         -Én is szeretlek. Megnyugodtál? 
         -Meg.- mondtam és megtöröltem a szemem.- Nagyon rossz?- kérdeztem és az arcomra mutattam.
         -Gyönyörű vagy és mindig is az leszel.- mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.- De most már gyerünk vissza a többiekhez oké?- kérdezte- Oké.-mondtam és visszamentünk.
         -Minden oké?- kérdezte Liza ahogy meglátta az arcom. Felnéztem Danira és mondtam neki..- El kell mondanunk nekik.- mondtam mire bólintott.- Miről van szó??- kérdezte Liza.
         -El kell mondanunk nektek valamit amit titokba kell tartani különben baj lesz, nagy baj.-mondtam az utolsó két szót halkabban.- Tudjátok..- kezdtem de Dani közbeszólt.- Majd én.- mondta megmentve engem a magyarázkodás alól.- Szóval ugye nekünk elég hosszú múltunk volt elég sok bajjal. Ugye ti úgy tudjátok, hogy anya meg apa elváltak de ez nem igaz. Nem elváltak csak apának ki kellett költöznie Londonba ahol menedzseri munkát kapott. Apa még 2 éves korunkban kapta a munkát és azóta nagyon jó bandát talált akiket tudott menedzserelni. A sajtó persze megtudta, hogy apának vagyunk mi és kiderítették, hogy hol lakunk és, hogy hova járunk suliba ezért most minket keresnek. De nem szabad megtalálniuk.- mondta és csak 10 kiváncsi szempárral találtuk szembe magunkat. 
          -Hűűűűha.- csak ennyit tudtak mondani megnyugtató mondhatom.- Akkor most az osztálytársunk apja egy hírességnek a menedzsere????- kérdezte Liza.
          -Hát ja.- mondtam. Liza egyből elkezdett sikoltozni és egyből megölelt.- Jójó elég megfojtasz.- mondtam nevetve mire leszállt rólam és folytathattam.- De ezek után ugyan úgy kell viselkednetek velem mint eddig oksi?
          -Oké.- mondták egyszerre. A fiúk persze egyből elővettek egy tollat és "autógramot" kértek tőlünk mire elkezdtünk nevetni - Na jó most már hagyjátok abba túl feltűnő.- mondtam még mindig nevetve mire abbahagyták és nevettek velünk együtt.- Basszus mi lenne velem nélkületek.- mondtam majd kaptam egy csoportos ölelést. Mire elengedtek becsöngedtek ezért mentünk sorakozni. A sorakozóba összemosolyogtam Domával és tátogtam neki egy 'Szeretlek'-et mire ő is visszatátogta, hogy ő is szeret engem. Ez volt az utolsó óránk ezért óra után megvártam Domát és elmondtam neki is mindent amit tudnia kellett. Elég jól fogatta ahoz képest amit vártam.
           -Hát ez azt jelenti, hogy sokkal jobban kell rád vigyáznom.- mondta majd adott egy puszit amit látott Liza is.- Hupsz, azt hiszem lebuktunk.- mondtam.- Ti együtt vagytok??- kérdezte Liza amikor kiléptünk a kapun.- Hááááát.... igen.- válaszoltuk egyszerre. Hazafelé elég sokat beszélgettünk. Jó mert mind a ketten közel laknak hozzánk ezért bármikor átmehetünk egymáshoz. Ahogy hazaértem még nem volt otthon senki mert anyum elég sokáig dolgozott, apum meg elköltözött a munkája miatt, Dani meg ment fociedzésre. Felmentem a szobámba megtanultam. Miután végeztem leültem az ablakba (az ablak egy kicsit kijjebb van mint a fal ezért oda szoktam ülni) és elkezdtem laptopozni. Kb. fél óráig gépeztem mikor jöttek anyuék. Lementem köszöntem és kaptam anyától egy nacit  megköszöntem. Megvacsoráztunk és elmentem aludni.

A nacim

       

     


 
     
     

2.fejezet

*Dia*
Másnap reggel 6kor keltem 6:30ra kész lettem és anyával elindultunk. Elősször bementünk mamámhoz reggelizni és onnan mentünk a suliba. Ahogy beértem a suliba már 7:20 volt. Felmentem a terembe megfogtam a tesicuccom és indultam tesire a csajokkal. Domáéknak az első óra lent van az infóterembe. A tesitanár jó megszívatott minket mert először fussunk 2percen keresztül utánna meg a fiúk focizzanak, a lányok meg kosarazzanak. Mi általában szeretünk kosarazni de most senkinek nem volt hozzá kedve. 
         -Gyerünk futás!- mondta a tanár aki persze ült egész végig.
         -Tanár úr nem mehetnénk be röpizni?- kérdeztem meg.
         -Ki akar bemenni?- erre a kérdésre elég sokan feltették a kezüket ezért bementünk. A csuklóm már nem fájt csak egy kicsit ezért én is játszottam. Nagyon jól elszórakoztunk az ütéseken. Így telt el az első óra. A 2dik óra magyar volt azon nem volt semmi extra. De a kövi óra na az nem volt semmi. Nem más volt, mint matekóra. Amikor a tanár bejött egy kisebb hangosítót hozott magával. Mi csak néztünk, hogy ugyan mit csinálhat azzal. 
         -Na most ordibáljatok, majd kaptok.- fenyegetett meg megint.
         -Erika néni azt minek hozta be?- kérdezte Dávid.
         -Ha nem lesz csend megtudjátok.- erre elkezdett mindenki a másikkal beszélni és egyre nagyobb hangzavar volt, amíg a tanár be nem kapcsolta a laptopján a "zenét". Mindenki befogta a fülét mert olyan hangja volt, mint amikor a krétás táblán végighúzzák a körmüket.
         -Kapcsolja már ki!!- ordibálta a fél osztály.
         -Csendben lesztek?
         -Ja, csak kapcsolja ki!-mondta Dani. A tanár kikapcsolta, mi meg fellélegeztünk.
         -Na végre! Ilyen csendet szeretnék minden órán vagy különben bekapcsolom! 
         -Ez fenyegetés!- mondta Levi.
         -Mit mondtál?- és erre megint bekapcsolta.
         -Nem mondtam semmit!- üvöltötte Levi.
         -Szerencséd. Nyissátok ki a könyvet a 269dik oldalon és nézzük a...- és kicsöngedtek. Mi amilyen gyorsan csak tudtunk kimentünk az osztályból le az udvarra. Szerencsére ma csak 5 óránk van és a 4dik 5dik óra infó technika. Első infó óra elején szólt a tanár, hogy mi most kint leszünk mert a 12.a.-nak nincs tanára és a mi tanárunk lesz velük is.
          -Akkor kint leszünk az udvaron?- kérdezte Bence.
          -Igen kint, de csak ha tudtok viselkedni.
          -Megpróbálunk.- ígértem meg a lehetetlent.
          -Akkor maradjatok kint aki akar hozzon ki labdát aki meg nem akar játszani az beszélgessen.- mondta a tanár és ott hagyott minket.
          -Tanár nő!- szóltam utána.-A máris csoport is kijön?
          -Igen ki.- mondta és ment tovább.
          -Ti is kint lesztek.- mondtam mosolyogva Lizának. Ahogy becsöngedtek elmentünk a helyünkre és beszélgedtünk. Liza egyszer csak meglökött egy kicsit, hogy nézzek oda. 
          -Jönnek Domáék!- mondta. Mire odakaptam a fejem.

*Doma*
 Ahogy beszéltem Ritával rájöttem, hogy talán most beszélnem kell Diával. Már nagyon régóta tetszik nekem és nem szeretném ha valaki már kapná meg helyettem. Úgy döntöttem, hogy megkérdezem a fiúkat, hogy szerintük mi lenne a jobb.
          -Hé szerintetek beszélnem kellene vele?
          -Hülye lennél ha nem tennéd meg.- mondta Alex.
          -Ha te nem beszélsz vele megteszem én.- mondta Máté.
          -Meg ne próbáld!
          -De amúgy mi az ami tetszik benne?- kérdezte Rita.
          -Mindene tetszik de legfőbbként a szeme. Az a leggyönyörűbb.- álmodoztam.
          -Egy próbát megér menj és beszélj vele.- biztatott Rita.
          -Na jó drukkoljatok.- és ezzel elindultam feléjük. Mikor odaértem köszöntem nekik.
          -Sziasztok!
          -Szia!- mondták egyszerre.
          -Dia beszélhetek veled 4szem közt?- kérdeztem meg félénken.
          -Persze. Liza elmész egy kicsit?- kérdezte meg Lizát.
          -Megyek is.- ahogy elment belekezdtem.
          -Tudod Dia nekem van egy lány aki nagyon tetszik és nem tudom, hogy én tetszek-e neki és, hogy van-e nála esélyem.
          -Hát ha elmondod ki az talán tudok segíteni.- mondta mosolyogva.
          -Muszáj megmondani? Nem lehet inkább ha megmutatom?
          -Hát akkor mutasd.- közelebb mentem hozzá, épphogy volt köztünk pár centi. Megfogtam a kezét és csak annyit mondtam, hogy - TE!- és megcsókoltam. Szerencsére nem tolt el és nem is pofozott fel. Amikor végeztem vártam , hogy mit fog mondani.
          -Hát Doma nem tudok erre mást mondani csak azt, hogy...... SZERETLEK!- És most ő csókolt meg. Természetesen visszacsókoltam.A csókunk után megkérdeztem az a bizonyos kérdést.
          -Dia, lennél a barátnőm?.....

          
          


         

1.fejezet

Sziasztok most kezdtem el írni, ez az első blog amit írok nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Komizzatok kérlek. xx Dalma


*Dia*
 Sziasztok Sólyom Diána vagyok, 15 éves iskolába járó lány. Dublinban élek és ide is járok suliba. Az osztályba 27-en járunk. Nem mondhatni, hogy mi vagyunk a legjobbak sőt.. Általában a tanárokat szeretjük kiakasztani és a mai napon is azt csináljuk. Most matek óránk van a "kedvenc" tanárunkkal Erika nénivel.
       -Fejezzétek be az ordibálást vagy hívom az igazgatót!!- fenyegetett meg minket a tanár.
       -De hiszen mi nem is ordibáltunk!- végett meg minket Dani. (ő a bátyám)
       -Ááááh! Elegem van belőletek!- ezzel a mondattal elkezdte összeszedni a cuccait és elment. Ez mind szép és jó csak tudtuk, hogy nem hagyja ez ennyibe, és ezt nem csak én vettem észre.
       -Hé figyeljetek szedjük össze a szemetet, pakoljunk össze mert lehet, hogy az igazgatóval jön vissza. Valaki nézze mikor jönnek a többi meg pakoljon!- adta ki a parancsot Levi. Gábor nézte, hogy jönnek-e mi meg pakoltunk gyorsan. Kész lettünk és vártunk.
        -Jönnek!- kiáltotta el magát Gabi.
És 1perc se kellett és nyílt az ajtó. Ahogy gondoltuk Erika és az igazgató jött be rajta. Köszöntünk nekik tisztességesen, ahogy szoktunk.
         -Ők lennének a rosszak?- kérdezte az igazgató.
         -Igen amikor itt voltam dobálóztak, repülőztek, ordibáltak.- sorolta Erika.
Feltettem a kezem, hogy hallgassák meg a mi szemszögünkből is a helyzetet.
         -Tessék!- szólított fel az igazgató.
         -Mi nem voltunk rosszak nem beszéltünk és nem dobálóztunk semmivel.
         -Komolyan beszélsz?
         -Komolyan!
         -Hát Erika néni én nem tudom, hogy Ők hol rosszak.- Erika mérges lett megfordult és kiviharzott a teremből, és utána ment az igazgató is.
         -Ügyi vagy hugi.- mondta Dani és hátulról átölelt. Úgy szeretem amikor ezt csinálja.
         -Ja kössz, hogy megvédtél minket.- mondta Gabi
         -Nincs mit. Máskor is na de menjünk le szünetre! Liza jössz?- kérdeztem a legjobb barátnőmet.
         -Jövök.
Ahogy leértünk egyből a helyünkre mentünk. (a sulinak a kerítése nincs végig megcsinálva hanem egy kis hely   van hagyva, oda szoktunk felülni.) Nagy örömünkre a legnagyobb ellenségeink (cigányok) is odajöttek hozzánk.
         -Beszélnem kell veletek!- mondta Martin (ő a volt osztálytársunk).
         -Mi nem de mondjad.- mondtam neki.
         -Velem te ne beszélj drágaságom.- miközben ezt mondta közelebb jött hozzám és erősen megfogta az államat.
         -Engedj el!
         -Ha jársz velem.- alkudozott.
         -Soha!- mondtam neki és levettem a kezét az államról. A mi kis vitánkra felfigyeltek a 12.a. egyik kisebb fiú csapata.
         -Valami baj van?- kérdezte Doma. (ő az a fiú aki tetszik nekem)
         -Nincs semmi!- mondta dühösen Martin.
         -Dia, Liza beszélhetünk?- kérdezte tőlünk Doma.
         -Persze.- Válaszolt Liza.
         -Nem, még nem végeztem!-dühöngött Martin.
         -De én igen.-mondtam és elindultam. Épp, hogy megtettem 2lépést egy kéz ragadta meg a csuklómat erősen és visszarántott.
         -Még nem végeztünk!- mondta és egyre jobban szorította a csuklómat.
         -Engedj el!- kértem fájdalmasan.
         -Engedd el!- mondta dühösen Doma mire Martin elengedett. Doma átkarolta a vállam és elvezetett onnan.
         -Köszönöm.- mondtam halkan.
         -Nincs mit. Nagyon fáj?
         -Ahha.
         -Mozgatni bírod??- kérdezte és megállt velem szembe.
         -Nem nagyon.
         -Gyere megkeressük az ofődet.
         -Nem arra semmi szükség.- tiltakoztam mert nem akartam hazamenni.
         -De igen és nincs vita lehet, hogy valami komolyabb baja van.
         -Jó de ígérd meg, hogy ha haza akar küldeni nem engeded.
         -Meg ígérem. De miért nem akarsz hazamenni?- na ezzel a kérdéssel megfogott. Mit mondjak neki azt, hogy azért mert tisztára belédzúgtam vagy mi? Ki kell találnom valamit.
         -Mert nem akarok hazamenni.
         -Hát oké.- mondta és elindultunk megkeresni az ofőmet. Ahogy megtaláltuk megmutattuk neki és elmondtunk mindent. Szerencsére nem küldött haza csak egy vizes borogatást kaptam. A szünetnek vége lett     és mentünk órára ami szerencsére úgy jött ki, hogy nekem infó óra lett volna nekik meg tesi de a tesi tanár hiányzott ezért velünk voltak kint az udvarom. A fiúk fociztak, a lányok meg kosaraztak meg beszélgettek. Így telt el a nap amikor hazamentem megtanultam utána meg gépeztem és elmentem aludni.